Dr. Hartl Éva a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán tanít, a gyűjtés iránti vonzalma pedig akkor kezdődött, amikor a nagyszülei padlásán rátalált édesapja lánctalpas lemezjátékára. A legrégebbi játékát az 1860-as évek körül gyártották – írta meg a Kisalföld.
A bolhapiac igazi kincsesbánya, Éva többnyire ott leli meg a régi játékokat, de ma már sokan tudják róla, hogy ez a hobbija. Ismerősöktől, barátoktól érkezik megkeresés, felajánlják neki saját vagy szüleik, nagyszüleik játékait, mert tudják, hogy nála biztonságban lesznek.
A legrégebbi játékom egy Frőbel-féle faépítő, amely a XIX. század második feléből származik, az 1860-as évek körül gyártották. Az eladónál először a doboztetőt láttam meg és egyből tudtam, hogy kincsre bukkantam. Hatalmas élmény volt, amikor láttam, hogy a játék hiánytalan és minden apró részlete megvan
– nyilatkozta a lapnak.
Ha a hozzám került játékszernek ismert a forrása, igyekszem egy-egy fotót is beszerezni mellé, amin a tulajdonos gyermekként a játékkal együtt látható. Így állítok emléket a gyűjteményben az egykori tulajdonosnak is. Természetesen vannak olyan játékaim, melyeket fel kell újítani, de nagyon sok mindent magam is meg tudok csinálni
– tette hozzá. Éva a restaurálást úgy próbálja megoldani, hogy a játék ne veszítsen az értékéből, hanem inkább növelje azt.
Úgy gondolom, hogy a gyűjtőmunkámmal értékmentő és értékteremtő tevékenységet végzek, hiszen ezek a múltidéző, egykor nagyon szeretett játékok mesélnek az adott időről, csodásak voltak a maguk korában és most is azok. Mindenképpen meg kell mutatni mindezt az utókornak és a célom az, hogy a gyűjtemény ne csak az én örömömet szolgálja, hanem a nagyközönség is megnézhesse
– sorolta.
A gyűjtemény egy részét már láthatta a közönség időszakos kiállításokon, amelyeket nagy érdeklődés övezett, ám ahogy dr. Hartl Éva mesélte: legnagyobb vágya, hogy egy soproni, állandó kiállításon tekinthessék meg a családok a mesélő darabokat.
(Nyitóképünk illusztráció!)
