Thüringiában, Bad Langensalza és Eisenach között fekvő Hainich Nemzeti Parkban található Németország egyik féltve őrzött vadregényes bükkös őserdeje. Joga van-e a sérült embernek ebben a német erdőben és a lombok között sétálni, túrázni? Igen, miért ne. Tud-e a sérült ember önmagától az erdőben bolyongani, túrázgatni, jönni-menni? Kevés kivételtől eltekintve nem.
Hm, ha joga van, de önmagától nem tud, akkor lássunk neki, gondoljuk végig, tervezzük meg, építsük meg úgy, hogy a sérült ember ne csak papíron kirándulhasson a természetben. És a németek ezzel az elhatározással valóban akadálymentessé teszik az erdőt. Ha nem is az egészet, de egy jó nagy részét. Teszik mindezt úgy, hogy akinek nincs dolga az akadálymentességgel, az észre sem veszi. Sétányok, amin az elektromos szék könnyen tud gurulni, az erdő zaját felhangosító tölcsér – székből is elérhető távolságban, vagy a tükörkaleidoszkóp, ami alulról mutatja a magasban imbolygó ágakat. Ahogy egy hotelszobában szükség van az elérhető villanykapcsolóra, egy kiránduláson is akkor érzi magát komfortosnak egy kerekesszékes, ha minden látnivalónál rá is gondolnak. Itt ez valóban megtörtént: a Hainich Nemzeti Parkban a parkolástól a vadmacska észlelésig, etetésig minden akadálymentes. A vizesblokk épületben a mosdóban madarak is csicseregnek, szél nesze zúg a több helyre elrejtett hangszórókból. Minden olyan stílusos. Ráadásul nagy élmény. Ki gondolná, hogy az egykori katonai tilalmi övezet ma Európa legnagyobb összefüggő lombhullató vegyes erdőterülete nyitva áll a látogatók előtt? Míg télen nagyon ajánlott a szánkózás, tavasszal, nyáron és ősszel a jól kitáblázott túraútvonalak vagy a 44 méter magasan fekvő fák tetején vezető lombkorona úton megtehető séta az igazán vonzó. Lifttel vagy kacskaringós úton lehet a magasba jutni, a védett állatok kapui fogadják a látogatót, számos oktatótábla, gyerekeknek szánt foglalkozás teszi még szórakoztatóbbá, hogy ilyen magasan sétálunk, és a fák mozgását karnyújtásnyira tapasztalhatjuk meg.
A világ legnagyobb vázája
Akadálymentes várkastély? Miért is ne… Thüringiában az eltérő érdeklődésű kerekesszékesek sokféle program közül választhatnak. Látogatást tehetnek például a Leuchtenburg várkastélyhoz is. Egy magas hegytetőn trónoló, a vidéket évszázadok óta vigyázó középkori várkastély felújításánál, bővítésénél, akadálymentesítésénél kevés nehezebb feladat létezik tervező építész számára, még akkor is, ha tegyük fel, hogy a pénz nem akadály. A megközelíthetetlenség, magasság, méteres kőfalak, lépcsők, gyilokjáró, alagút, bástya csupa olyan látnivaló, amiről az embernek legutoljára az akadálymentesség jut eszébe. Mégis sikerült minden azzá tenni.
A majd évezredes történetre visszatekintő épületegyüttes a tengerszint felett majdnem 400 méterre magasodik, messziről látható, nem véletlenül nevezik a “Saale-völgy királynőjének”. A hely autóval, gyalog, elektromos autóval, busszal és vonattal is akadálymentesen megközelíthető. Leuchtenburg várát először 1221-ben említik, mint a Lobdeburg-Leuchtenburg család székhelyét. Folyamatosan átalakították: 1460 körül négy bástyát építettek hozzá, a 18. században pedig börtönként, dologházként és elmegyógyintézetként is használták. A 20. században egy ideig ifjúsági szállónak adott otthont. Ebben a században történelmi szőlőültetvényeket telepítettek újra, és a kastélyt teljesen felújították. A kastélymúzeumban kiderül, hogy miből is készül a kiváló minőségű porcelán, a „fehér arany”, hogyan változott a gyártás az idők során. Vajon miért nem kerül a másodosztályú áru a boltokba? Itt ez is kiderül! Aki szeretne, láthatatlan tintával írhat egy ilyen porcelánra titkos kívánságot, majd a 20 méter hosszú modern gyilokjáróról, a ’Kívánságok sétányáról’ bedobhatja a várárokba. Odalent időről időre hatalmas kupac nő az állítólag szerencsét hozó széttört fehér tányérokból. A környezetszennyezés, szemetelés miatt nem kell aggódni, a folyamat ellenőrzött, rendszeresen elszállítják, és újrahasznosítják a „szerencse cserepeket”. S mi még itt az érdekesség? A világ legnagyobb vázája 8 méteres magasságával Leuchtenburgban látható. Alim Pasht-Han művész alkotta meg, 360 porcelánból, amelyek méhsejtre emlékeztetnek, a vár tíz munkatársa támogatta munkájában, a porcelánok kék és arany díszítést kaptak. Az egyes darabokat a Reichenbach porcelángyárban gyártották, ma az egyik fő látványossága a kiállításnak.
Nagy Bendegúz
