Idén eddig 65 borjú született a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság közkedvelt ökoturisztikai attrakciója területén, a Kápolnapusztai Bivalyrezervátumban.
A park honlapján megjelent cikk szerint a Kis-Balaton vonzáskörzetében kialakított látogatóhelyen a Vércse és Balaton névre hallgató két bika mellett 79 bivalytehén és borjaik várják a látogatókat az ősz folyamán is. Valamennyien bemutatkoztak a sajtó képviselőinek a szerdán tartott rendhagyó sajtótájékoztatón.
Az ellési időszak végére értünk, még két hétig lesznek legelőn az állatok, aztán behajtjuk őket, hogy a legelő is regenerálódjon. Az állatok egész nyáron csak a réten táplálkoznak, majd november elején behajtjuk őket a karámba, ahol szénát kapnak
– mondta Dér Ottó, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Kápolnapusztai Bivalyrezervátumának üzemeltetője, miközben az újságírók dzsipje a gyalogos forgalom elől elzárt legelőn könnyedén zötyögött a szemerkélő esőben.
A legelőn kettesével, négyesével a fűben pihentek a bivalyok borjai, az úgynevezett „óvodában”. A tehenek hagyták őket egy kupacban. Miközben az anyaállat legel, fél szemmel és minden porcikájával figyeli kicsinye rezdüléseit és a körülötte zajló történéseket. Ha valami szokatlant észlel, hangos bőgéssel rohan a bocikhoz, hogy csordatársai segítségével és minden testfelületükkel közösen óvják a „leselkedő veszélytől”.
Jelenleg 65 borjú élvezi az efféle anyai gondoskodást a csaknem 100 hektáros terület azon részén, amelyet a látogatók is figyelemmel kísérhetnek kerítésen kívül, vagy akár belül. Ez utóbbit természetesen a szakemberek felügyelete alatt tehetik.
Nagyon gyorsan tudnak futni, menekülni nem érdemes előlük
– figyelmeztetett Bende Zsolt, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója, aki a dzsip kényelmes nézelődést biztosító utánfutóján mesélt az állatállomány bővítéséről és terveiről a területen, amelyen idén csaknem 30 ezer látogató fordult már meg.
Mint mondta, a házibivaly egy őshonos, magyar állatfajta, amivel jól kell gazdálkodniuk.
„Génállományának megőrzése a Nemzeti Park feladatai közé tartozik. Ügyelünk rá, hogy mindig a legszebbek és a legjobbak tudjanak szaporodni, hogy minél szebb és jobb állományunk legyen. Fontosnak tartjuk, hogy kiszűrjük a genetikai betegségeket, és megakadályozzuk azok továbbörökítését” – mondta az igazgató.
Hozzátette: a szürkemarha mellett a bivaly vált a Kárpát-medencében „ökotípussá”, vagyis nagyon jól alkalmazkodott a környezethez.
A területkezelés a Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik alapköve. Nagyon fontos feladatnak érzem, hogy az utóbbi években lecsökkent állatszám a többszörösére nőhessen. A Kárpát-medencében akkor legsokfélébb, vagyis legdiverzebb egy élőhely, ha jelen van legelő állat, amely tapos, legel, és trágyázza a földet. Lába nyomán másféle növények is megjelennek, csak a rágást tűrő növények tudnak megmaradni. A bebokrosodott, befásodott területeket „fel tudja nyitni”. A trágyájával rovarokat köt a területhez, nagybetűs gyepet tud alakítani egy invazív gaztengerből
– részletezte Bende Zsolt. Felhívta a figyelmet a fás legelők nagyfokú diverzitására, ahol őshonos fafajokat is megtalálni, amelyekhez kötődő rovarok, más állatfajok és növények is megjelennek. A fás legelők diverzitását az esőerdők sokszínűségéhez hasonlította.
Fontosnak tartja, hogy minél több állattal, minél nagyobb területet kezeljünk, mert így fogjuk elérni a ránk bízott célt, hogy egyre értékesebb és sokszínűbb területeink legyenek. Kápolnapusztán az elmúlt évek jelentős szelektáló munkája után megpróbálják emelni az állatlétszámot. 120 egyedben szeretnék maximálni.
Kápolnapusztán található hazánk legnagyobb látogatható bivalycsordája. A Bivalyrezervátum háromféle célt valósít meg. Bemutatja a hazánkban őshonos fajtákat, jelentős szerepet vállal a gén- és fajtamegőrzésben és a terület kezelése szempontjából is fontos tevékenységet végez. A Balaton-felvidéki Nemzet Park Igazgatóság kiemelt feladata az őshonos háziállatok génmegőrzése.
A bivaly a kilencvenes évek elején – gazdasági szerepének csökkenése miatt – szinte eltűnt Magyarországról. A Kis-Balaton térségében vélhetően az észak-somogyi egykori uradalmak bivalycsordáinak utódai maradtak fenn. A kápolnapusztai csorda jelentette a fajta megmentéséhez az alapot. Az állomány fejlesztésével a hazai bivalyállomány fennmaradásának új lehetősége nyílt. A fajta megmentésében kulcsszerepe van a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságnak is.
Tenyésztésének kultúrája hazánkban több mint 400 évvel korábbra nyúlik vissza. Leginkább igavonóként szolgált. Teherbírása másfélszer nagyobb a szarvasmarháénál és igénytelenebb, ezért tartása kevesebb munkát és törődést igényel. Tavasztól késő őszig legelőn tartható, ami igényeinek maximálisan megfelel. A nyári időszakot szívesen vészeli át olyan élőhelyen, ahol lehetősége nyílik vízbe merülni. Vontatásra, termőföldek feltörésére szívesen használták az egyébként jóindulatú állatot. Húsát is fogyasztják és tejéből sajtkülönlegességek készülnek, mint a mozzarella.
