A Tatabányán élő Kovács Levente a Népművészet Ifjú Mestere. A művész fémekkel 2008 óta dolgozik, ékszereket nagyjából 12 éve készít. Levente 2012-ben kezdett ebben a szakmában dolgozni, „lelkesebben” 2020 óta foglalkozik a pitykékkel. A fiatal alkotó vérbeli reneszánsz mester, az ékszerkészítés mellett a filozófia, a biokertészet, az önfenntartás, a biológia, valamint a gyerekkori traumák ás az önismeret is érdekli, bár ideje legnagyobb részét a munka és a családja teszi ki.
Szerteágazó szaktudásom segítségével építettem föl három vállalkozást, és ma már a második brandem is sikeresen működik. Kezdetben drágakőfoglalással, majd egyedi ékszerkészítéssel foglalkoztam. A második márkám a népi kultúránkban fellelhető pitykegombok témakörével foglalkozik
– mesélte a Sokszínű vidéknek a pitykegomb mester.
Kovács Levente jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa, célja, minél szélesebb körben terjeszteni a pitykegombok viseletét. A Népművészet Ifjú Mestere szerint a pitykék reneszánszukat élik.
A kreatív művész a tapasztalatok emberének tartja magát.
Igazából sosem tudtam eldönteni, mi az életem célja, sőt, azt sem, hogy mi az, amit életnek nevezhetünk. A sok töprengést általában cselekvés váltja föl nálam, így rengeteg dolgot csinálok az életemben. Az élet „megfoghatatlansága” talán ott csíphető nyakon, amikor teljes átszellemüléssel és beleéléssel tevékenykedem
– magyarázta az ékszerkészítő.
Ma már kevesen ismerik a pityke szó pontos jelentését. Mit jelent a pityke és a pitykegomb kifejezés?
Több mindent is jelenthet a pityke, többek között a tojásban lévő csírát és a pásztorok tárgyain fellelhető pici, kerek bőrdíszt. Vannak, akik a halpikkelyt is pitykének hívják. A pitykegomb már „más tészta”, hiszen ez a paraszti kultúrában régóta fellelhető. Leginkább a férfi öltözékeken megjelenő gombokat illetik ezzel a névvel.
Mikor készülhettek az első pitykék? Hogyan születtek ezek a meseszép gombok?
A pitykék a kultúránk részét képzik, viszonylag nagy történelmi távlatokba nyúlik vissza az eredetük. A paraszti viseleteket díszítették. Ezek a gombok többnyire ónból, rézből, alpakából és ezüstből készültek, de előfordult aranyozott ezüst is a módosabb tulajdonosok körében.
A téma iránt mélyebben érdeklődőknek a gombok történetéről a ,,Ki gombolta volna?” című limitált példányszámú könyvet ajánlom, melyet az Óbudai Múzeum bocsátott ki a közelmúltban. Ugyancsak számos információval szolgálhat Barsi Csaba múzeumi gyűjteményvezető, aki többek között pitykegomb kutatással is foglalkozik.
Hogyan és kitől lehet megtanulni napjainkban a mesterségbeli fogásokat?
A tanáraim Szalay Edit, Fata György, Menyhárt Richárd és Nagy Dániel voltak. A technikai kivitelezéssel kapcsolatban sok mindent saját magam számára “ollóztam össze”. Pitykekészítő szakma nem igazán létezett. Ez inkább ötvös tevékenységnek számít, mely tartalmazza azt a tudást, amivel elkészíthetők a pompás gombok.
Most kicsit magam ellen is beszélek, de úgy gondolom, lehetne még ennél is szebben elkészíteni az egyes darabokat, de azt nem tudnának megfizetni a vevők. Mivel az aranyműves és drágakőfoglaló tizedmilliméterekkel dolgozik, itt is elérhető lenne ez a pontosság. Ellenben ez a tevékenység valahol egy limitált és egyedi sorozatgyártás, ezért nem mindig lehet ráfordítani azt az időt, amit igényel a magasabb minőség.
Persze, így is minőséginek mondhatók a munkáim, számos elismerést és országos díjat nyertem az alkotásaimmal. Amellett, hogy a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa vagyok, az Országos Népművészeti Kiállítás – Gránátalma díjasa, a Népművészet Ifjú Mestere, valamint a Magyar Kézműves Remek – Remekek remeke különdíjasa. Ezek számomra mind azt jelzik, hogy elismerik a munkám minőségét.
Milyen alapanyagokból, milyen technikával készülnek a pitykegombok?
Általában 150-200 éves gyűjtői vagy muzeális pitykegombok kerülnek hozzám, ezeket rekonstruálom, vagy újat készítek. Többnyire ezüstből dolgozom, hiszen a pitykegombok rangosságát ez az anyag adja vissza leginkább. A technológia elég változatos, többféle elkészítési módot alkalmazhatunk. Nagyobb részt kézzel készítem el a gombok modelljeit, ezekről gumi mintákat gyártok, amelyek használhatók később a sokszorosításhoz. A sokszorosítás precíziós öntéssel történik, ez tartósabb eredményt produkál, mint a régebbi, préselt és kalapált formák.
Emellett 3D technológiát is lehet alkalmazni, ami gyakran előnyösebb, főleg, ha számít az idő és a pontosság. Nem vetem meg ezeknek a technológiáknak a létezését, hiszen a sorozatgyártáshoz régebben is gépeket használtak, például présszerszámokat, amelyek nagyban segítették az ötvös munkáját.
Léteznek különleges technikai trükkök, „mesterfogások”?
Ha csak pár fogást kéne említenem, akkor itt van például egy gyakori megoldás: sokszor lemezből, domborító szerszámokkal formálom meg a gombtesteket és a különböző elemeket. Extrém esetben szurokgolyóban cizellálással, poncoló szerszámok segítségével domborítok ki egy-két különlegesebb mintát. Az sem ritka, hogy filigrán technikát kell alkalmazni, ez esetben apró kordildrótok (sodronyok) összességéből tevődnek össze a formák.
A gombokat többször vésem, hagyományosan, kézi vésővel. Próbáltam régebben pneumatikus vésővel is a díszítést, úgy viszont túl szabályos, és „idegen hatású” volt a hagyományos formák mellett a végeredmény. A véséshez és magához a készítéshez elengedhetetlen eszköz a mikroszkóp, hiszen az apró műveleteket másképpen nem tudnám ilyen minőségben megoldani.
Van-e kedvenc pitykéje? Mely alkotására a legbüszkébb?
Leginkább arra vagyok büszke, hogy olyan emberek vesznek körbe, akiket nagyon becsülök. Emberek tudnak maradni minden körülmények között, türelmesek, van értékrendjük és ápolják a kultúrát, vagy akár a földet.
Ha a kedvenc alkotásokra gondolok, akkor több ilyen gomb is létezik. Talán a legutolsó munkámra tudnám azt mondani, hogy esztétikai szempontból nagyon megragadta a figyelmemet. Ezeknek a gomboknak az alapját Jatim/Jáva gyöngyök alkotják. Ezeket a dekoratív gyöngyöket időszámításunk után az első évezredben, nagyjából 300 és 700 között készítették Indonéziában. Így ezek a gyöngyök akár 1300-1600 évesek is lehetnek. A felhasznált gyöngyök valószínűleg nem ilyen régiek, viszont a technológia, amivel készültek, az igen ősi.
Mivel Magyarországon sem ismeretlen az achát és karneol gombtesttel ellátott díszgomb, ezért kaptam az alkalmon és elvállaltam a feladatot. Különleges, pávatollszerű mintázat és színvilág köszön vissza a gombtesten, amihez nehéz feladat volt a megfelelő csúcsdíszt elkészíteni. A gomb fülei, az alsó tányér és a csúcsdísz természetesen ezüstből készült.
Az eredmény elég különleges lett, ilyet szerintem még sem Indonéziában, sem Magyarországon nem láthatott még senki. Maga az ötlet nem meglepő módon, Ifj. Szerényi Béla fejéből pattant ki, akivel több közös projektünk is megvalósult. Ilyenek például a pitykegombokat idéző bútor fogantyúk, és egy 72 darab gyémánttal kirakott pitykegomb jellegzetességeit őrző eljegyzési gyűrű.
Persze, minden egyes munkámra büszke vagyok, hiszen mindegyik alkotás őriz egy-egy történetet, akár történelmi rekonstrukcióról van szó, akár új ötletről.
