A modern orvostudomány előtt a kínafa kérgéből kinyert kinin volt az egyetlen hatásos malária gyógyszer. A 16-17. században, a Dél-Amerikát meghódító spanyolok és portugálok kezdték el elsőként alkalmazni a halálos betegség ellenszereként, épp azok, akik behurcolták az Újvilágba. Gyógyhatására azonban nem maguktól jöttek rá. Az őslakosok már jóval a konkvisztádorok előtt is készítettek a hegyekben teát a kínafa kérgéből, mert izomlazító hatásával enyhítette a hideg miatti vacogásukat. Amikor a kecsuák először találkoztak a hódítok által behurcolt maláriával, szintén ilyen főzetet ittak, mivel a malária is hidegrázással kezdődik.
A fakéregből két francia gyógyszerész, több mint 200 éve vonta ki először ezt a természetes kristályos alkaloidát, amely láz- és fájdalomcsillapító, valamint gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal is rendelkezik.
Kötelező egészség-koktél
A kinint egészen a 19. század közepéig csak maláriás betegeknek adták, ekkortájt ismerték fel ugyanis, hogy a betegség nem csupán gyógyítható, de meg is előzhető vele. A britek kezdték el elsőként prevenciós céllal használni, de rendkívül erőteljes keserű íze miatt a kinint először szeszesitalokba – az Afrika partjainál hajózó tengerészek borba, az Indiában állomásozók ginbe – keverték, vízzel és cukorral csak a szélesebb körű felhasználásakor kezdték el inni.
A malária ellen ma már hatékonyabb gyógyszerek is rendelkezésre állnak, a betegség elleni harcban azonban a kinin sok országban továbbra is fontos szerephez jut.
Az egészség és a frissesség szimbiózisa
Gyógyszerből így született meg a ma is ismert és kedvelt tonik elődje, amely ekkor még sokkal több kinint tartalmazott. A ma kapható szénsavas tonikok kinintartalma már jóval kisebb, mivel nem a gyógyhatása, hanem jellegzetes kesernyés íze miatt keverik a szénsavas vízbe.
A modernkori tonik Jacob Schweppes nevéhez fűződik, ő volt ugyanis a világon az első, aki szénsavval dúsított vizet palackozott, első terméke pedig a Schweppes Indian Tonic volt. A cég italaiban azóta is kizárólag természetes kinin található, azonban másfajta tonik italoknál előfordul, hogy a keserűség eléréséhez a gyártók mesterséges kinint használnak. A hagyományos tonik mellett számtalan ízesítésével találkozhatunk, leggyakrabban citrusfélékkel egészítik ki, de kesernyés és savanykás ízvilága remek elegyet alkot a piros gyümölcsök aromájával is.
Fanyarsága a mindennapi frissítők mellett a koktélvilágban is fontos szerepet tölt be. A legismertebb ital, amivel keverni szokták, a korábban szintén gyógykészítményként fogyasztott gint, de a kissé semleges ízű vodkával is remekül kiegészítik egymást, az utóbbi évek nagy nyári kedvencéről, a tonikos kávéról nem is beszélve. Kesernyés ízének köszönhetően a tonik-alapú koktélok és moktélok tárháza szintek kimeríthetetlen, de a teljes élményhez elengedhetetlen, hogy természetes kinintartalmú tonikot válasszunk.
A kinin évszázadok óta fontos szerepet játszik az orvostudományban, a frissítők piacán és a koktélvilágban egyaránt, felhasználásának tárháza pedig egyre csak bővül.
