Schmidt Bencét – akit szó szerint magával ragadott a madarak világa – már bemutattuk portálunkon. Felvételei igazán egyediek, melyeken úgy mutatja meg a madarak szépségét, ahogyan nagyon kevesen teszik. A fiatalember a legnagyobb kihívást választotta, hiszen a madarakat legtöbb esetben szárnyalásuk közben kapja lencsevégre.
Egy éve kezdte a madarak megörökítését, miközben figyelemmel is követi szokásaikat, viselkedésüket. Ezt a tudást arra fordítja, hogy a lehető legszebb pillanatokban tudja szárnyaló kis kedvenceit lencsevégre kapni.
Tavaly júniusban kezdtem madarakat fotózni, kezdetben próbálkoztam mindenfélével, de 1-2 héten belül kikötöttem a kedvenc témám mellett, amely azóta sem változott: ez a fecske, főleg ivás és fürdés közben
– kezdte történetét Schmidt Bence.
A hazánkban megfigyelhető madarak közül alighanem a fecskék azok, akiket a legnehezebb a Bence által legjobban kedvelt helyzetekben megörökíteni. Ezek az elképesztő repülési tehetséggel megáldott madarak nem úgy isznak vagy éppen fürödnek, mint a legtöbb madár.
A legtöbb madár leszáll a földre, odatotyog a vízpartra, belemeríti a csőrét, vagy épp “belecsücsül”, és megrázza magát, hogy felfrissüljön. Ha van idejük, és nincs veszély, kicsit megszárítkoznak, és csak ezután repülnek tovább. Nem így a fecskék! Ők elképesztő légi akrobaták, anélkül oldják meg az ivást és a fürdést, hogy a lábuk akár csak egy pillanatra is érintené a talajt
– részletezte a fiatalember kedvenc alanyainak viselkedési szokásait.
Alapvetően három plusz egy fecskefaj van jelen hazánkban. A legismertebbek közülük a molnár és a füsti fecskék, akikkel a leggyakrabban adatik meg a találkozás, akár a városokban, falvakban élők számára is. Mellettük viszonylag nagy számban van jelen a partifecske, amely a legkisebb hazai fecskefajunk. Homokfalakba vájt üregekben költ, ezért a folyópartokon, de akár a tavak partvidékén találkozhatunk egyedeivel. A víz által leomlott partfalakban, valamint a homokbányákban alakulnak ki számára megfelelő nagyságú függőleges fészkelőhelyek. Szinte bárhol megtelepszik, ha alkalmas fészkelőhelyet talál magának.
A plusz egy faj a sarlósfecske. Ezt azért emelném ki, mert a költési idején kívül életének minden pillanatát, még az alvást is levegőben tölti, szinte kizárólag magas épületek repedéseiben költ, de a faj fura módon nem rokona a fecskéknek. Nevében, küllemében és viselkedésében mégiscsak hasonít rájuk, így egy kalapba veszem most őket
– mondta Bence.
A sarlósfecske rövid időt tölt hazánkban. Viszonylag későn, csak április második felében érkezik vissza telelőhelyéről, augusztustól pedig már elkezdődik a vonulása. A rövid itt tartózkodás csak egy fészekalj felnevelésére elegendő, de annak sikertelensége esetén pótköltéssel próbálkozik.
Ezek a különleges, szárnyaló madarak nagyon közel állnak az emberekhez.
Bence az elmúlt nyáron szabadideje nagy részét azzal töltötte, hogy amellett, hogy élőhelyükön figyelemmel követte a fecskéket, különleges fotókon meg is örökítette a madarakat. Ezeknek a fotóknak a nagy része olyan pillanatokat mutat meg, amiket szabad szemmel nem is láthatunk. A fecskék szerelmi élete például a másodperc tört része alatt történik, de a fiatal fotós ezeket a pillanatokat egyedi módon megállítja a felvételein.
A fecskék sosem hibáznak. Ha folyik a víz, ha nagy hullámok vannak, nekik mindegy, mindig képesek arra, hogy a csőrüket éppen csak pár milliméternyit merítsék a vízbe.
Egy trükköt azért ők is alkalmaznak. Szinte kizárólag széllel szemben repülnek rá a vízre, ez kicsit lelassítja őket, és jobban tudják kontrollálni a repülést. Ez egyébként általánosságban is jellemző a madarak le és felszállási szokásaira
– osztotta meg azokat az élményeket, amiket a megfigyeléseinek köszönhet.
A fecskék fürdésének megörökítése is igazi kihívást jelent. Bence elhivatottsága hatalmas, ami lehetővé teszi, hogy ilyen gyönyörű fotókat tudjon készíteni. Rengeteg gyakorlás, ismeret gyűjtés és megfigyelés áll mögötte.
A fürdés lényegében ugyanez, a sarlósfecske kivételével néha rárepülnek a vízre, egy másodpercre belecsobbannak, néha fejjel, néha mellkassal előre, aztán kiemelkednek, és már repülnek is tovább. A füsti fecske különösen sokat csinálja ezt a többihez képest. Gyakran megesik, hogy belecsobban a vízbe, felszáll, és pár méterrel odébb megismétli. Néha teljesen eltűnik közben a víz alatt
– részletezte kis kedvenceinek a fürdési szokásait.
Az elmúlt nyár kedvezett a fiatal fotósnak, a hosszú heteken át tartó kánikula nem csak az embereket csábította a víz közelébe, hanem a madarakat is. A forróságban a szárnyasoknak is több folyadékra volt szükségük és a vízben tett megmártózás az ő testüket is felfrissítette.
Sok más fotós témával ellentétben a fecskéket a legnagyobb kánikulában lehet a legjobban fotózni, hisz akkor nagy csapatokban, és több percig tartó hullámokban jönnek felfrissülni, így rengeteg lehetőségem van rá, hogy a sok próbálkozás között legyen 1-2 jól sikerült fotó is
– osztotta meg, hogy az elmúlt nyár meleg időjárása számára milyen kedvező feltételeket biztosított ahhoz, hogy minél több fotót tudjon készíteni kedvenc témájáról.
A fecskékről elmondható, hogy jól tűrik az ember közelségét, ami szintén kedvez Bencének.
Jellemzően az első 1-2 napon még egy kicsit odébb húzódik a csapat az ottlétem és a gépem által kiadott kattogás miatt, de már akkor is alig tartanak a közelségemtől. De aztán megszoknak, és már szinte egyáltalán nem érdekli őket, sőt, ha fél-egy óráig nyugton vagyok, sok esetben szó szerint a fülem mellett süvítenek el, néha csak pár centire, ami már önmagában is nagy élmény, fotózás ide vagy oda
– említette a fotós.
A fiatalember arra törekszik, hogy ezeket a könnyedén reppenő, kecsesen sikló és ügyesen csobbanó madaraknak minden pillanatát meg tudja megörökíteni. Próbálja több különböző módon lefotózni őket.
Például, amikor céltudatosan repülnek a víz felé, vagy már épp felette lebeg, csobbanni, vagy éppen inni készülve
Nagy kedvence a csobbanás pillanata, a spriccelő vízcseppekkel körülvett madárral.
Vagy épp ahogy csak siklanak, fordulnak a víz felett.
Esetleg maga az ivás pillanata, vagy akár az után, ahogy csöpögő csőrrel kiemelkednek a vízből.
A sok kattintás közepette megesnek kellemes véletlenek is, ezt a képet például már majdnem kitöröltem, mert amúgy lekéstem a villám röptű madárról, de aztán észrevettem, hogy a tükörképét viszont megörökítettem
– részletezte az élményét.
Aki a madarakat szereti annak minden egyes pillanat, amit a közelükben tölthet hatalmas ajándék. Figyelni a szokásaikat, tanulni tőlük, egyre jobban megismerni őket, egy életen át tartó kaland vagy, ha pontosabban akarok fogalmazni szerelem.
Az idei esztendőben az őszi időjárás nagyon megnehezítette a fecskék életét, azokét akik még nem indultak el hazánkból vándorútjukra és azokét, akik az északi országok felől vonultak dél fele.
A hirtelen – szinte egyik napról a másikra –, drasztikusan visszaesett hőmérséklet és a táplálék eltűnése nagyon nehéz helyzet elé állította a vonuló madarakat. Itt ragadtak hazánkban, egy számukra elviselhetetlenül hideg, esős időben, mikor a táplálékhiány miatt már repülni is alig tudtak. Országszerte súlyos problémákat okozott ez nehéz helyzet, sokan próbáltak kisebb-nagyobb mértékben segíteni, amennyit csak tudtak. Szó szerint egy ország fogott értük össze, melybe Bence is beletartozott.
Egy apró kis részem ebben végül nekem is lehetett. Én is megkaptam azt a tanácsot, hogy csapkodjuk meg a madarak közelében lévő bokrokat és magas füves részeket, ugyanis a hidegre fordult esős időben a szúnyogok, és egyéb apró rovarok ott bújnak el. Kaptam is az alkalmon, és sok más emberhez hasonlóan két napig órákon át ütögettem ezeket a részeket a helyi kis tó körül. Rengeteg rovar ugrott ki onnan, a fecskék ezt észrevették. Folyamatosan ott repkedtek körülöttem, órákon át követtek, amerre csak mentem
– osztotta meg hogyan segítette kis kedvenceit.
A fiatalember példáját mások is követni kezdték, hiszen mindenki szeretett volna segíteni a tőle telhető módon.
Sajnos sokak életét nem lehetett megmenteni, ami miatt minden madárbarát és természetszerető ember fájdalmat érez a szívében. De a tudat, hogy mi emberek összefogva, minden tőlünk telhetőt megtéve nagyon sok fecskének adtunk esélyt arra, hogy vándorútjukat folytatni tudják, egy pici vigaszt ad.
A cikkben szereplő fotókat Schmidt Bence készítette.