Karancsalja egy csodálatos kis település Nógrád vármegyében, ahol a hegyek és dombok ölelésében élnek az emberek. Itt lakik egy tizenkét éves iskolás fiú, Bodor Dániel, aki tele van hittel és reménnyel. Még fiatal, de már most mindent elkövet, hogy megvalósítsa a legnagyobb álmát. Ő az, aki töretlenül arra gondol, hogy kitartással, szorgalommal és kemény munkával bármit elérhet.
Tudja jól, hogy a sikerhez vezető út nem mindig könnyű, de hisz abban, hogy minden egyes lépés, amit megtesz, közelebb viszi őt a céljához. Míg más hasonló korú gyermekek, ha nehézséggel találkoznak, talán könnyen feladják, ő viszont nem hagyja, hogy bármi is megállítsa.
Dani 12 évvel ezelőtt a szeretet ünnepén látta meg a napvilágot, egy olyan napon, amely a boldogságot szimbolizálja. Két éve azonban egy komoly törés történt az életében, amikor családja széthullott, és ő, valamint nagyobb testvére az apai nagymamához került. Az édesapja rengeteget dolgozik, hogy az anyagi jólétet megteremtse gyermekei számára, de rendkívül fontosnak tartja azt is, hogy érzelmileg támogassa a fiait, ezért, ha teheti, mindig ott van Dani fellépésein. A nagymama és az apuka hatalmas szeretetben nevelik a két testvért, és minden pillanatban ott vannak, hogy biztonságban érezzék magukat, amire most mindennél nagyobb szükségük van.
Dani már egészen pici fiúcskaként is rajongott a cirkuszért. A legnagyobb izgalommal várta, amikor a vándorcirkusz a közelünkbe érkezett, és lehetősége nyílt arra, hogy személyesen is láthassa a lenyűgöző produkciókat. Az artisták, a bohócok, a légtornászok mind-mind ámulatba ejtették őt. Talán ekkor egy-egy pillanat erejéig el is játszott a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha valamikor ő is egy ilyen előadás részese lehetne
– emlékszik vissza Dani nagymamája.
A kis kamasz két esztendővel ezelőtt, 10 évesen nyaralni ment a nagymama testvéréhez, Szolnokra, ahol nem talált semmi olyat, amivel leköthette volna magát, unatkozott. Ekkor kérte meg Marika nénit, hogy varrjon neki labdákat zokniból, hiszen egy „igazi artistának” szüksége van a megfelelő eszközökre. Azóta sem felejti el azt a pillanatot, amikor az első zoknilabdákat megkapta, és egy új világ nyílt meg előtte.
És bár sokan azt gondolnák, hogy a cirkuszi művészetek elsajátítása csak a legnagyobb cirkuszi iskolákban, évtizedes tanulmányok után lehetséges, Dani története más utat járt be.
– Az unokám valóban kivételes tehetség, aki a zsonglőrködést szenvedéllyel és kitartással, autodidakta módon, az internet adta lehetőségek segítségével sajátította el. A délutáni tanulás után, amikor a többiek pihenni indultak, ő mindig azonnal elővette a labdákat, buzogányokat és karikákat, hogy gyakoroljon.
– tette hozzá Sarolta néni, a nagymama.
Ez a szemmel láthatóan alakuló szenvedély volt az, ami végül mások figyelmét is felkeltette. Dani nemcsak Karancsalján, hanem egyre több bemutatóra is meghívást kapott, ami a tehetségét és kitartását tükrözi. Tavaly Karancslapujtőn egy különleges alkalom adódott, amikor a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ – a Nemzeti Művelődési Intézet “1100 éve Európában, 20 éve az Unióban” programsorozata keretében – egy utazó cirkuszt állított fel. Dani tudott az érkezésükről, komplett zsonglőr felszereléssel készült, és a profi artisták természetesen hagyták őt fellépni. Az előadás mindenki számára felejthetetlen élményt nyújtott.
Elkezdett edzeni Vaspál Alex légtorna stúdiójában, Salgótarjánban. Alex, aki a Baross Imre Artistaképző Akadémia volt növendéke, tökéletes mentor számára, aki a cirkuszművészet minden területén segít neki. Bár zsonglőrködésben már nehezen tud újat mutatni a kis növendéknek, de iránymutatása és tanácsai mégis új inspirációkat adtak neki, hogy tovább fejlődjön.
Horthy Andrea – a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ Nonprofit Kft. mentorprogram vezetőjének – javaslatára idén Dani elindul a II. Hungarian Circus Talent Fesztivál tehetségkutató versenyen, amely lehetőséget biztosít számára, hogy kiemelkedjen a tehetségek közül. Természetesen nemcsak a képességüket mutathatják meg, hanem a megfelelő iránymutatás és támogatás segítségével fejlődhetnek is. Dani számára külön öröm, hogy Richter Dániel lesz a mentora, ő fogja segíteni a felkészülését.
Ez a történet nem csupán a kitartásról és a tehetségről szól, hanem arról is, hogy miként segíthetünk egy fiatalnak, hogy megvalósítsa az álmait. Egy lelkes, céltudatos fiatal története mindenkit arra ösztönözhet, hogy sose adja fel, bármi is álljon az útjában. A cirkusz világában a lehetőségek határtalanok, és mi mindent megteszünk, hogy segíthessünk neki elérni a legnagyobb álmait.
– hangsúlyozta Richter Dániel.
De a „kis zsonglőr” tovább álmodott és az interneten rátalált Földi Györgyre, az artisták rekvizit készítőjének „nagy öregjére”, akinek megírta, hogy már tíz ezer forintot gyűjtött és szeretne egy állványt. Gyuri bácsi nem késlekedett, így a kérés eljutott a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ Főigazgatójához, Fekete Péterhez, aki habozás nélkül arról döntött, hogy a kért rekvizittel is segítsék a kis zsonglőr tehetség versenyfelkészítését és szakmai munkáját.
A főigazgató tervei közt amúgy is szerepelt egy „Reptető projekt” létrehozása, amely keretein belül évente kiválasztásra kerül majd egy pár tehetséges, hátrányos helyzetű gyermek, akivel egy kicsit többet foglalkozik a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ, mint a több mint 200 amatőr cirkuszművész klub 8000 főt meghaladó hálózatában lévő növendékekkel.
Így jött létre az a találkozó, amit február közepére szerveztek Salgótarjánba, ahol Földi György rekvizit készítő személyesen adta át az általa készített eszközt, Fekete Péter főigazgató személyes üdvözletével.
Dani története nem csupán a családja szeretetének és erejének köszönhető, hanem annak is, hogy mindig képes volt álmodni, még a legnehezebb pillanatokban is. A cirkusz iránti szenvedélye azóta is hajtja, és bár az élet sok kihívást tartogatott számára, sosem adja fel azt, hogy egyszer ő is a Fővárosi Nagycirkuszban mutathatja meg a tudását.
Szerző: Némediné Bartanusz Andrea
