Magyarország szívében fekvő Balaton megannyi természeti szépségben bővelkedik. A tó érintetlen vizét dombok, szőlőültetvények és hangulatos falvak szegélyzik idilli környezetet teremtve.
A magyar tenger minden évszakban magával ragadó látványt nyújt, amit Bánkuti Letícia szinte minden nap megörökít, és egyedi hangulatú felvételein mutatja meg hazánk lenyűgöző csodáját. Portálunkon már több alakalommal is bemutattuk gyönyörű és egyedi felvételeit.
Balatoni lány vagyok, s bár tanulmányaim miatt pár évig Kaposváron éltem, visszahúzott a szívem a Balatonhoz, az otthonomhoz. Fonyód a szívem csücske. Bármerre járok, mindig örömmel térek haza. A szüleim is itt élnek, így még többet tudok velük lenni. A fiammal sokszor mondjuk, mennyire hálásak vagyunk, hogy itt élhetünk
– mutatkozott be Letícia a Sokszínű vidék megkeresésére.
A fotós hölgy sehová nem megy fényképezőgép nélkül, hiszen úgy tartja „Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépségét.”
A munkámból adódóan sokat utazom, de egy dolog mindig velem van, a fényképezőgépem. Pár éve kezdtem el fotózni telefonnal, de mivel mindig mindenből a legjobbat szeretem kihozni, ezért rövid idő elteltével vettem egy fényképezőgépet. Először egy tükörreflexes masinát és ezzel párhuzamosan bele is kerültem a fotózás szerelmetes körforgásába. Ez egy nagyon veszélyes sport, mert itt is, mint sok mindenben az életben, elkerülhetetlen az újdonság varázsának folyamatos keresése. Így hát vettem egy MILC gépet. Aztán egyik objektívet a másik után. És nem volt megállás
– mutatta be, hogy ragadta magával a fotózás világa.
A fotózás Letícia számára szenvedély, ami egyszerre feltölti és kikapcsolja, elvarázsolja és elrepíti őt egy másik világba. Amióta ezt a hobbit űzi, egészen más szemmel néz mindent, keresi és próbálja megtalálni a szépet, mert bizony mindenhol csodák vesznek minket körül, csak nyitott szemmel kell járni a világban.
Elsődlegesen természetet fotózom, de emellett az URBEX fotózás is nagyon érdekel. Mostanában ismerkedem a Street fotózással is, a kedvenc mégis a Balaton. Nincs olyan idő, amikor nem találom gyönyörűnek, ha haragos, ha perzselő, ha csodálatos színekben pompázik, vagy ha épp komor. Soha nem unalmas, minden perce ajándék
– osztotta meg Letícia mit érez a Balaton iránt.
Mind a déli, mind az északi part csodákat rejt magában, de számára mégis a déli marad az elsődleges szerelem.
Sokszor kijárok a Berekbe is, a párás, ködös hajnalokba beköszönő, felkelő nap első sugara vagy épp a zúzmarás táj elvarázsol. Csodálatos, mit művelhet egyetlen napsugár az emberi lélekkel. Rengeteg állat is él ott, öröm, ha sikerül elcsípnem néha egyet-egyet. A viharok is lenyűgöznek, az az elementáris erő, ami az egekbe emeli az adrenalint nem mindennapi
– részletezte miként varázsolja el őt a termeszét szépsége.
A felvételeit örömmel teszi közzé, mert szeretné másoknak is megmutatni a Balaton ezer arcát, az évszakok változást, az időjárás adta különleges pillanatokat és a környező táj szépségét.
A Balaton az otthonom, a gyerekkorom, az életem. Itt nőttem fel, máshol nem is tudnám elképzelni. Fontos, hogy örömet tudjak szerezni másoknak is a fotóimmal, hogy azt érezhessék, ők is részesei lehetnek a pillanatnak, ott vannak velem a parton és szinte bele tudnak szippantani egy-egy illatba
– osztotta meg mit jelent számára a Balaton.
Leggyakrabban Fonyódon és környékén készíti a fényképeket, mert úgy érzi, hogy ezen a helyen páratlanul szép panoráma tárul elé.
Akár a Szaplonczay-sétány csodálatos kilátására, akár a fonyódligeti apró csónakok bájára, vagy épp Bélatelep ikonikus kis fájára gondolok, mindig melegség önti el szívemet. Ilyenkor azt érzem, itthon vagyok
– vázolta fel, miért áll közel hozzá a kedvenc helye.
Minden nap figyelemmel követi az előrejelzést, milyen időjárási helyzetre lehet számítani, valamint nézi a webkamerát is, nehogy lemaradjon valamiről. Ha valamilyen ígéretes látvány várható, akkor igyekszik a megfelelő időben, a megfelelő helyen lenni, persze felszerelkezve, mert voltak ebből már bosszúságai.
Letícia főként este és reggel szeret kimenni a Balaton partjára, amikor utánozhatatlanul szép fényekkel és színekkel lehet találkozni. A felkelő és a lenyugvó Nap hihetetlen színekkel tudja megfesteni az égboltot, néha már-már elképzelhetetlen látványt nyújtva.
Ha tehetem, a lehető legtöbbet kint vagyok a természetben. Minden évszakban van valami varázslatos. A nyári, vörösben úszó esték, a téli jégtáblák látványa, a zúzmarába öltözött táj, az őszi színes mesevilág vagy a tavasz pasztell játéka mind-mind egy álom megvalósulása. Nyári születésű vagyok, de minden évszakban megtalálom a szépséget, hiszen mindegyikben van egy-egy csoda. Ha fotózás szempontjából választanom kellene, akkor talán a tavasz a kedvencem, amikor a téli komorság új ruhát ölt és újraéled a természet, de a nyári viharok is elvarázsolnak.
– részletezte, hogy bármelyik évszak könnyedén magával ragadja.
Ha ideje engedi minden nap kimegy a partra, legyen forróság vagy akár hideg. Útját semmi nem állhatja, hiszen tudja, hogy a tó minden egyes alkalommal gyönyörű és megismételhetetlen pillanatokat ad a számára.
A tél nagyobb kihívásokat tartogat ilyen szempontból, mert amikor már lefagytak az ujjaim a jéghideg szélben vagy épp a cipőmben áll a víz, akkor még az exponáló gomb lenyomása is problémát tud okozni. Próbálok mindig valami egyedit vinni a képeimbe. Ha kell hason fekve, vagy akár vízben állva, de ha kell akkor felmászva valamire. Legyen más, legyen különleges, legyen egyedi. Szeretek keretet adni vagy a fotó előterében elhelyezni valamit, ami még izgalmasabbá varázsolja azt
– említette.
Felvételei azért különlegesek és magával ragadóak, mert minden fotójához fűződik egy-egy történet. Stílusa pedig annyira egyedi, hogy a közösségi médiában már nagyon sokan a neve nélkül is felismerik a képeit, ami jóleső érzéssel tölti el.
Amire büszke vagyok, hogy jó pár fotómat a Nap képének választotta a National Geographic Magyarország magazinja. Rendszeresen szerepelnek az Időjárás jelentésben is a képeim. Volt már két kiállításom is. Viszont, ami a leginkább kedves a szívemnek, az a kiállításom volt, ahol a Felmenőim képeivel együtt állíthattam ki a fotóimat. Dédapám (Honti István) és Nagyapám (Komáromi Ferenc) fényképészek voltak itt Fonyódon. Kislány koromban sokat segítettem nekik a műteremben és a sötétkamrában egyaránt. Talán innen ered a fotózás iránti szenvedélyem. Biztos vagyok benne, hogy büszkék rám, onnét fentről is
– osztotta meg azokat az élményeket, amire nagyon büszke.
Egyik meghatározó élménye a sarki fény megfigyelése volt, aminek az emlékét gyönyörű fotókon őrzi.
Tavaly láttam életemben először sarki fényt élőben és hogy épp itt a Balatonon, külön csodálatos volt. Lestük az előrejelzést és felszerelkezve mentünk ki este. Fantasztikus élmény volt, ahogy az itt nem megszokott légköri jelenségnek szemtanúja lehettem. Mintha valami más bolygón lettem volna. Aztán amikor hazamentem és lefeküdtem,még ránéztem a webkamerára és… hát könyörgött, hogy menjek vissza. Úgyhogy éjjel egykor kipattantam az ágyból és visszamentem a partra. Csodálatos fotókat sikerült készítenem
– részletezte a történetet.
Letícia, amikor lent van a parton, fia egyik versének a részlete jut mindig eszébe:
S az a mérhetetlen csend, ami a vízen honol, ámulatba ejtő nyugalom tetszően átkarol.
A Balaton sokaknak a megnyugvás, a pihenés és a feltöltődés helyszíne. A magyar tenger partján állt egy kis fácska, aminek a napjait a helyiek és a messziről érkezők is figyelemmel kísérték. A Balaton fája egy találkozási pont volt, illetve rászorulóknak és Balaton-rajongóknak mindig volt kihelyezve egy-egy ajándék. Mint arról portálunkon beszámoltunk a fácska a telet és a fagyot átvészelte, a brutalitást már nem. Valaki döbbenetes pusztítást végezve kiásta a azt, aminek a helyén csak egy mély lyuk tátongott tovább.
