A Duna rekordalacsony vízállása sokakat csábít a kiszáradó mederbe, hiszen lehet találni különleges sziklaalakzatokat, geológiai képződményeket, furcsa köveket, normál esetben víz alatti forrásokat, régi eszközök maradványait vagy éppen állatok csontjait.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a honlapján egy egészen különleges felfedezésről számolt be. Egy botanikai kutatás – a kiszáradó mederben megjelenő érdekes növényfajok keresése – közben ugyanis előkerültek a jégkorszakban itt élt vadlovak maradványai, legalábbis erre jutottak az előzetes szakmai vélemények.
De mit kerestek itt a vadlovak?
A jégkorszakban a Kárpát-medencét nem fedte állandó hó és jég. Nem egy kietlen, fagyos sivatag volt, hanem egy fajgazdag, gyepes-cserjés-erdős, mozaikos táj, ahol a lovak is megtalálták életfeltételeiket.
A jégkorszak elmúltával sem pusztultak ki azonnal. Még a bronzkorban is itt éltek. Eltűnésükben jó eséllyel az ember is közrejátszott.
Hogyan kerültek a Dunába a csontok?
A folyószabályozások előtt a Dunának hatalmas ártere volt, ráadásul a jégkorszakban még a vízhozama is nagyobb volt. Áradások alkalmával magával ragadta az állatok maradványait, majd a szállított kaviccsal és homokkal együtt lerakta azokat.
Az így évezredekig beágyazódott és megőrzött csontokat a jelenkor áramlásai mossák ki.
A Dunában nemrég egy új halfaj és egy új sziget is felbukkant.
