Itt a fűtésszezon, melynek beálltával sok helyütt tapasztalhatjuk a kéményekből felszálló sötétszürke, fekete füstöt, amelyet esetenként maró szaghatás is kísér. Ez nem más, mint az otthoni hulladékégetésre utaló egyértelmű jel. Hazánk egyik legsúlyosabb környezetvédelmi problémája szinte mindenkit érint, s nemcsak azért, mert majd minden településen előfordul ilyen eset, hanem azért is, mert a kéményen távozó légszennyező anyagok messzebbre eljutnak, mint gondolnánk. A légszennyezettség az egyik legjelentősebb egészségügyi kockázati tényező.
Nem mindegy, mivel fűtünk
Manapság nagyon sokan a takarékosság jegyében visszaállították a régi kályháikat, és szénnel, fával, egyéb tüzelésre alkalmasnak vélt anyagokkal – műanyaggal, fahulladékkal fűtenek. Az utóbbiak nagy része a különböző gyanta- és lakkmaradvány mellett favédő anyagokat – biocidokat – is tartalmazhat, amelyekből a nem tökéletes égés során egészségkárosító anyagok szabadulnak fel.
Szén vagy fa: inkább az utóbbi
Mindannyiunk érdeke, hogy otthonunk melegének előállítása kizárólag szabályosan, a kereskedelemben kapható tüzelőanyag felhasználásával történjen meg, ám a szilárd tüzelőanyagok között is nagy különbségek vannak. Amennyiben szén vagy fa között kell választanunk, inkább részesítsük előnyben a fát. A szenek sem egyformák, hiszen egy jó minőségű brikett, koksz, vagy darabos szén által okozott levegőterhelés jelentősen kisebb, mint amit a silány minőségű, magas kéntartalmú barnakőszén, vagy lignit felhasználása okoz.
A tápláléklánc során “bekapjuk” a mérget
A hulladékégetés komoly egészségi kockázatot is jelent. Az égetés során olyan szennyezőanyagok kerülnek a levegőbe, mint a kisméretű szilárd részecskék, kén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxidok, ám nagyon sok ennél lényegesen toxikusabb vegyület is felszáll. Közéjük tartoznak a különböző szerves vegyületek és a nehézfémek. A dioxin, a furán származékok, valamint a füsttel szétszóródó fémek – például a kadmium, cink, arzén, higany, nikkel, ólom, króm – az égés során keletkező porral leülepednek a talajra, a növényekre, és a tápláléklánc révén bejutnak az emberi szervezetbe.
Műanyag itt, műanyag ott, műanyag mindenütt
Manapság szinte áttekinthetetlenül sokféle műanyagot használunk. Műanyag van a ruháinkban, a bútorainkban, a műszaki cikkeinkben, műanyaggal festjük, tapétázzuk falainkat, és műanyaggal csomagolunk. A műanyag termékek – flakonok, háztartási, gyógyszerészeti, kozmetikai termékek, gyerekjátékok – égetésekor a szén-monoxid és dioxin mellett vinil-klorid, klórozott furánok és sósav gáz képződhet. Poliuretán égetésekor sárga füstfelhők jönnek létre, amik hidrogén-cianidot és foszgént tartalmaznak.
A fehérített papír – pizzás dobozok, mélyhűtött ételek dobozai – égetésekor halogénezett szénhidrogének jutnak a légkörbe. Papír és karton égetésekor a feliratok toxikus fém tartalma szennyezi a környezeti levegőt, régi farostlemez hulladékok elégetése során arzén és króm kibocsátással kell számolni.
Egy kupac avar 6 órás égetése = 250 busz 24 órás folyamatos közlekedése
A kerti hulladék elégetése során is szennyező részecskékkel telik meg a levegő. Egy átlagos kerti tűz, amelyben vegyesen égetnek avart, fűnyesedéket és gallyakat, hatalmas légszennyezést okoz. Általában a kerti hulladékkal a mérgező vegyszermaradvány is elég, és nem ritka, hogy a meggyújtott zöldbe műanyag és egyéb háztartási szemét is keveredik, tovább növelve a légszennyező anyagok listáját.( Forrás )
Egy svájci tanulmány szerint egy nagyobb kupac avar 6 órás égetésével annyi szálló por keletkezik, mint 250 autóbusz 24 órai folyamatos közlekedése során. Az avar égetésekor nagy mennyiségben keletkezik szén-monoxid, aeroszol részecskék, nitrogén-oxidok és különféle szénhidrogének kerülnek a levegőbe.
A hulladékégetés szabályait hazánk minden településén szabályozzák az önkormányzatok. E tiltásoktól és figyelmeztetésektől függetlenül azonban – éppen a fentiekben leírt veszélyek ismeretében – valóban mindenki közös ügye környezetünk védelme.
