Mókus a kertben: öröm vagy bosszúság?

Ma már egyre több kertben találkozhatunk mókussal. Kedves állat, kérdés azonban, örüljünk-e annak, ha megtelepszik a portánkon? Cukiság vagy bosszankodás lesz a találkozásból?

A fürge állat remekül mászik és ugrik, s ha „ellátogat” kertünkbe, örömest vackolja be magát a nagyobb fák odvaiba.

Hazánkban a vörös mókus az őshonos, amely évszaktól függően táplálkozik bogyókkal, magvakkal, és gyümölcsökkel, de a fenyő termését is szívesen fogyasztja. Ha erdő közelében lakunk, és van a kertünkben tölgy, mogyoró vagy dió, jó az esély, hogy a közeli erdőkből betéved hozzánk e tüneményes állat.

Ha a mókus kutyaeledelt vagy ételmaradékot talál a ház körül, azt is megeszi, elfogyasztja a kártevő rovarokat, férgeket, lárvákat és a csigákat is – mert nem válogatós.

A téli szezonra összegyűjtik, és a fák odvaiba vagy földbe ásott üregekbe rejtik táplálékukat. Ugyanakkor gyakran lerágják a friss rügyeket, hajtásokat, sőt néha a madártojást és a kisebb méretű madárfiókát is megeszik. Ezért a „kettősségért” sok kertművelő nem kedveli a mókusokat.

A fürge rágcsáló ma már sok park gyakori lakója, sőt mondhatjuk azt is, hogy városlakók lettek az utóbbi években. Aki például Budapesten szeretne mókust látni, látogasson el a Népligetbe, vagy a Margitszigetre, ahol ősszel és télen nagy eséllyel lát majd mókust.

Az állat annyira megszokhatja az ember látványát, hogy idővel a kezünkből is elfogadja a felkínált mogyorót, diót, egy azonban biztos: teljesen megszelídíteni nem lehet.

Fotók: Wikimedia Commons