Az indonéziai, malajziai térségből származik, termesztésében ma India és Indonézia áll az élen, de megtalálható Malajziában, Thaiföldön, Vietnamban, Kínában, Ceylonban, Madagaszkáron és Brazíliában is.
- A bors még a középkorban is kizárólag a gazdagok és hatalmasok kiváltsága volt, hiszen „borsos” ára volt a fűszernek.
- A borsot fizetési eszközként is elfogadták: borssal lehetett például megfizetni a magas vámokat vagy éppen a hadisarcot.
- Az árak csak akkor kezdtek el csökkenni, amikor Vasco da Gamma felfedezte az Indiába vezető tengeri utat.
- Évelő, trópikus lián, amely termesztett formájában karókra felfuttatva 6 méter, vadon akár 15 méter magasra is megnőhet.
- Bőrnemű levelei sötétzöldek, ovális formájúak, fehér virágai előbb egyenesen később pedig csüngő koszorúkban nőnek.
- Vörös, bogyószerű gyümölcsei vannak (csonthéjas).
- Hatóanyagai:terpéneket tartalmazó illóolajok, piperin és chavicin nevű alkaloidok, bisabol, proteinek, ásványi anyagok.
- Az őrölt bors gyorsabban elveszíti az aromáját, sőt hamisítani is lehet.
- A legtöbb nemzetközi és interkontinentális ételben feketeborsot használnak, míg a kínai és francia konyha a fehér borsot preferálja.
Kapcsolódó anyag >>> Tudod, hogy melyik ételhez milyen fűszer illik?
A fehér bors azonnali csípős érzést nyújt, míg a leggyengébb a zöld bors, ugyanakkor a zöld és a fekete bors zamatosabb, mint a fehér. Minél később szedik le a borsot, annál jobb lesz az aromája, miközben már nem lesz erősebb. Erős, aromás ízű, és a gyomrot nagyszerűen felmelegíti egy adag borssal elkészített fekete tea.
A bors egyedülálló fűszer, négy különböző színű terméssel
A magok begyűjtésének időpontjától és a feldolgozás módjától függően lesznek feketét, fehérek, zöldek vagy vörösek a borsszemek.
Fekete borsot akkor nyerhetünk, ha a szemeket teljes beérésük előtt röviddel leszedjük, és addig szárítjuk, amíg el nem érik jellegzetes sötétbarna színűket és ráncos külsejüket.
A fehér borshoz a bogyókat később kell leszedni, akkor, amikor már teljesen megértek és narancssárga színűek lettek. Ezt követően vízben kell puhítani őket, hogy a magot a héjtól el lehessen választani. A világos magot a napon megszárítják, majd fehér borsként kínálják.
A zöld bors az éretlen, friss, meghámozatlan gyümölcsökből készítik, melyeket sós vagy savanyú oldatba helyeznek. A zöld bors csak nagyon kevéssé erős, inkább friss, fűszeres, „zöld” íze van. A teljesen érett bogyókból hasonló módon lehet vörös borsot készíteni.
A vörös vagy piros borsot véletlenül se keverjük össze a rózsaborssal: színét attól kapja, hogy a bogyó húsa rajta marad a magon, speciális eljárással együtt szárítják meg. Ez a bors nagyon ritka, és összekeveredik benne a fekete bors fűszeres, érett íze a zöld bors friss zamatával. Ecetbe áztatva salátákhoz illik igazán.
A rózsabors valójában nem valós bors, a perui borsfa lecsüngő ágainak a termése. Mivel ezek azonos alakúak és méretűek, mint igazi bors, így rózsabors néven forgalmazzák. Édeskés aromás íze emlékeztet a borókabogyóéra, de hiányzik belőle a csípős íz, amiről a bors esetében a piperin gondoskodik. Teljes aromája a magok széttörésekor bontakozik ki. A bors nem helyettesíthető rózsaborssal, de a kettő együtt jól harmonizál, étvágygerjesztőbb látványt nyújt az ételnek. A rózsaborsot a gyakorlatban leginkább díszítéshez használjuk.
Felhasználási praktikák
A bors minden konyha általános fűszere, szinte mindenhez illik, legyen szó húsról, szárnyasról, halról, zöldségről vagy salátáról.
Fontos szabály, hogy a könnyű ételekhez fehér, a nehezekhez pedig fekete borsot használjunk.
A fehér borsot akkor válasszunk, ha érezni akarjuk az erejét, de anélkül, hogy az az étel saját ízét elvenné. Ebben az esetben a fehér borsot röviddel a főzés befejezése előtt kell az ételbe tenni. A fekete borsnak amellett, hogy erős, az aromája is határozottabb, amely csak hosszabb főzés nyomán párolog el. A zöld bors a télire elrakott zöldségnek vagy a hosszú ideig fővő húsnak különleges ízt ad, s ezért szívesen használja a thaiföldi konyha. Egészen rendkívüli eperdesszerthez.
Egészséges
A bors hatóanyagait régóta használják mindenféle gyomorbántalom, megfázás, keringési és vérellátási probléma kezelésére. A forróra főzött borsszemek felmelegítik az egész emésztőrendszert, enyhítik a rosszullétet, felfúvódást, a gyomor lehűlését. A még éretlen bogyókból sajtolt olaj segít reuma és izomfájdalmak, valamint megfázás esetén.
Fontos tudni, hogy fogyasztása nem teljesen veszélytelen, bár jelentős mennyiséget kell megenni ahhoz, hogy a negatív hatása megjelenjen. Egy embereknél légzési nehézséget és nyálkahártya-irritációt okozhat.
