A télről finoman fogalmazva sem az üde színek jutnak eszünkbe. Létezik azonban egy olyan etető, melynek eleségkínálata nem csak a nyár és az ősz meleg színeit varázsolja a téli kertbe, az ablakba és az erkélyre, de a legkedveltebbek közé tartozó etetővendégeket is mágnesként vonzza.: ez a bogyóetető olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) weboldalán.
A lakott területek többek között azért is vonzóak az áttelelő vagy a telelni hozzánk érkező énekesmadarak számára, mert bővelkednek olyan fákban és bokrokban, melyek változatos bogyókínálatukkal – ezek között lehetnek olyanok is, melyek az ember számára nem fogyaszthatóak, esetleg mérgezők – kínálnak táplálékot a kis és közepes termetű fajoknak egyaránt.
A bogyóetető egyaránt vonzó rönkrakáson és fatörzsön. Ilyen etető akkor a legjobb, ha a függőleges rönkfalakra rengeteg fürtcsokor elfér, alatta pedig vízszintes párkányok vannak, amelyek nem csak a táplálkozó madaraknak kínálnak stabil beszállóhelyet, de asztalként a lehulló szemeket is felfogják.
Ezeket a leszedést követően, hosszabb tárolás nélkül kikötözhetjük. Ha így járunk el, akkor a növényi szárak a téli párától, csapadéktól nedvesek, hajlékonyak, így könnyebb az elhelyezésük. Amennyiben kénytelenek vagyunk a fürtöket több napig tárolni – különösen ha ez fűtött vagy temperáltabb helyiségben történik -, akkor a vékony szárak szárazzá, törékennyé válnak és drótozáskor eltörnek. Ezt úgy tudjuk elkerülni, ha kikötözés előtt néhány percre langyos vízbe mártjuk a fürtöket.
Mivel a töppedt szőlőszemeknek nincs szára, vékony, de erős drótra kell azokat felfűzni és úgy felfüggeszteni a rönkre vagy a fa törzsére.
A bogyóetető elkészítésének fortélyait, a fürtök elhelyezésének és felfűzésének technikáját az MME weboldalán képekkel illusztrálva megtalálod.
Fotók: Orbán Zoltán (MME)