Új ruhába öltöztetett gyönyörű ház kacsintgat az arra járókra Jászfényszaru egyik utcájában. Olyan porta, mely átélt két világháborút, kiszolgált négy emberöltőt, s melyet 114 év alatt az abban élő minden generáció óvott és csinosított. Olyan birtok, melynek hosszú és szép története van.
Fentor-Majer Amandának a házhoz való személyes kötődése gyermekkoráig nyúlik vissza, hisz az ott, a nagymamánál töltött nyarak életre szóló feledhetetlen élményt jelentenek számára. Szülei is sokat tettek az autentikus, verandás parasztház bővítéséért, majd következett Amanda asszony és férje, Fentor János, akik jelenlegi állapotába varázsolták a dédnagypapa egykori portáját.
A vert falú házat dédnagyapám és dédnagymamám – Bukó Vencel és Palócz Marcellin – 1903-ban építették kalákában – említette Fentor-Majer Amanda. – Sajnos dédnagyapám 1916-ban hősi halált halt az olasz fronton, Piavénél, így dédnagymamám egyedül nevelte három gyermekét, akik közül csak a nagymamám élte meg a felnőtt kort. Amikor nagymamám férjhez ment, nagyapám is a házba költözött, s következett az első átalakítás. Az addig három helyiséges, szoba-konyha-szoba elrendezésű, körülbelül 11 méter hosszú házat kibővítették egy nagy kamrával. Így lett a ház körülbelül 15 és fél méteres, egyúttal megváltoztatták a szobák sorrendjét is, szoba-szoba-konyha-kamra elrendezésre.
Az évtizedek során a dédnagymama, a nagymama és Amanda asszony szülei is nagy gondot fordítottak az állagmegóvásra. A 80-as években a szülők megfelezték a ház végében lévő kamrát, hogy a nagymamának fürdőszobát alakítsanak ki, s ekkor vezették be a gázt is az épületbe. Amikor A Fentor házaspár vette birtokba a portát, a ház már elmúlt 100 éves, és megérett egy nagyobb felújításra. Terveik szerint szerettek volna még egy hálószobát, hogy az átjárós szoba megszűnjön, de nem akarták sem L-alakúra módosítani, sem tetőtér beépítést csinálni. Építészeti terv híján azonban nem akartak belevágni, így a várakozás időszaka következett.
Az interneten keresgélve belebotlottam egy fiatal építész tervébe, ami tálcán kínálta az ötletet – mondta a ház asszonya. – Fantasztikusan egyszerű és találó volt, pontosan olyan, amit szerettünk volna. A terv kimozdított a holtpontról. Megkerestem a fiatalembert az interneten, és megírtam neki, hogy szeretném elkérni az ötletét, mert nem akarom ellopni. Azt mondta, csak nyugodtan, fent van a neten, szabad préda. Nem hagytam ennyiben, kértem egy számlaszámot és elküldtem, amit gondoltam érte. Annyira hálás voltam, hogy ez volt a minimum.
Amanda szüleivel összefogva kezdődhetett az átépítés. A fürdőből folyosó lett, a kamra feléből fürdőszoba, a másik feléből kamra, így a kamráról elmondható, hogy 100 év alatt egyre kisebb lett. Az új rész – egy szoba és egy műhely – a ház végébe került, a ház hossza pedig 25 méteres lett. Középen kivették a falat, így a konyha és az egyik szoba egy tér lett. A tisztaszoba ajtajának kivételével az összes nyílászárót kicserélték. A munkára olyan asztalost kerestek, aki hajlandó volt az eredeti ablakokhoz nagyban hasonlító ablakokat és ajtókat készíteni, a nyílászárók színét pedig az eredeti, utcai szobai mennyezet színére festeni, mert az máig eredeti.
A tetőt is lecseréltük úgy, hogy új faszerkezet került fel a régi cserepekkel – folytatta történetüket Amanda asszony. – Nem volt könnyű a használt cserepek felkutatása sem, de sikerült. Ezek a ház meghosszabbított részére kerültek. Ahol kellett, utólagos alapot kapott a ház, főleg azért, mert az épület középső rész padlófűtéses lett egy kandallókályhával a nappaliban. A ház két végében lévő szoba radiátoros, és másik körön van, így, ha akarjuk, télen csak a ház közepét lakjuk és fűtjük, attól függően, hányan vagyunk.
A veranda végében lévő kis konyhát lebontották, mert az a ház közepén lett volna, ám visszaépítették az új, hosszabbított veranda végébe, ami amúgy is jó szélfogó. Mivel a mai emberek, így Fentorék élete különbözik az ősökétől, nem konyha, hanem egy második fürdőszoba került oda. Ez nagyon praktikus nyáron, amikor a gyerekek, vagy a kertészkedő szülők a kinti munka után bemennek az udvarból.
Nagymamám halála és az átépítés közötti idő fontos volt a tervezés szempontjából is – mondta a ház asszonya. – Lakva megtapasztalhattuk, hogyan is éljük mi ezt a házat, amit ezeknek a kívánalmaknak és prioritásoknak megfelelően építettünk át. Mivel nekem ebben a házban telt a gyerekkori nyarak nagy része, különös kötödésem van hozzá, azt is mondhatom, hogy a szívem csücske. Köszönet és el nem múló hála a déd-és nagyszülőknek, a szüleimnek, és elsősorban férjemnek, aki a legnagyobb segítséget jelentette az átalakításokban. Azt hiszem és remélem, hogy még nagyon sokáig örömünket leljük benne.
Fotók: Fentor-Majer Amanda
