Kertünk-Portánk

Tanyasi emberek aranya a minőségi méz

Nagy Tamás immár tizenöt éve él családjával a pusztaszeri tanyavilágban, és egyik nagy szerelme az alternatív méhészet, melyet – eredeti szakmájánál fogva – tudományos alapossággal művel. Tanyájuk mellett az elmaradhatatlan fakerítés szomszédságában különféle alakú méhkasok húzódnak meg a bokrok tövében.

Galéria
A tanyaudvar télen

A méhek sok más rovarral ellentétben nem „alszanak” télen. Lelassulnak az életfolyamataik, mégis viszonylag éber állapotban vészelik át a hideg évszakot – meséli a biológus.

Tanyasi álomélet

Évekkel ezelőtt egy „ranger” – azaz természetvédelmi őr – állást hirdetett a Kiskunsági Nemzeti Park. Erre pályázott sikeresen Nagy Tamás biológus. A férfi és felesége, Kriszta is azok közé a jól képzett fiatalok közé tartoznak, akiknek a természetvédelem és a természetközeli életmód sokkal többet jelent puszta divathóbortnál.

A tiszta levegőért, a csendért, a vegyszermentes környezetért cserébe a városi élet kényelmét adták. A tanyasi életmód tavasztól ősz végéig komoly fizikai munkát követel a vidéki emberektől.

Az öreg alföldi portát hosszú évek alatt ökotanyává varázsolták. A kifejezést azokra a tanyákra használják, melyek gazdái a megszokottnál nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre. Komposztvécé, gyökérzónás (nádas) víztisztító és napkollektorok jelzik, hogy a tanyasiak igyekeznek minimálisra csökkenteni ökológiai lábnyomukat. Állati erővel szántanak, kézzel aratnak, saját készítésű vesszőkosarakat és nemezruhákat is használnak.

Télen a zord időjárás a benti munkáknak kedvez.

A saját építésű kemence nemcsak finomságok sütésére, hanem az épület fűtésére is szolgál. Pompás tűzhelyük kemence-gyomrában fahasábok ropognak. Az asztalon mentatea és repceméz, aranyszín sült tök szeletek társaságában.

A méhlény

Kérdésemre, mi módon élik túl a téli mínuszokat az aprócska rovarok, Nagy Tamás szakszerű és alapos magyarázattal szolgál.

Egy méhcsalád szervezettsége hasonló egy emlős állat testének szervezettségéhez.

Gyakran használják a hozzáértők a méhlény kifejezést, utalva ezzel a méhcsalád tagjainak hihetetlenül összehangolt együttműködésére. Kijelenthető: egy méhcsalád viselkedése sokban hasonlít egy magasabb rendű állat viselkedéséhez.

Télen a méhkast felnyitva nagy valószínűséggel telelőfürtöt találunk benne. Ez a különleges képződmény lényegében a méhek egymásba kapaszkodó testeiből áll. Célja, hogy a lépes méz elfogyasztásából nyerhető energia mellett az aprócska rovarok saját testhőmérsékletüket sem engedjék plusz 36 Celsius fok alá süllyedni. Ezért időnként a belső egyedek helyet cserélnek a fürt felszínén elhelyezkedő társaikkal.

Az emberi testével megegyező hőmérsékleti érték megtartása figyelemreméltó teljesítmény – ismerve az alföldi keményebb telek dermesztő mínuszait. A méhek nem alszanak téli álmot, viszont roppant tudatosan szerveződnek a kaptárakban, és lassabb életfunkciókkal, de túlélnek.  A tanyasi emberek fontos bevételi forrása – Tamás szavaival „tőkéje” – a sokféle és kiváló minőségű méz.

A „szeri ranger” méhcsaládjai az év nagy részében nem a vegyszerezett repceföldek virágain legelésznek, hanem a környező réteken és akácosokon. A Kiskunsági Nemzeti Park területén fekvő tanya ugyanis jogilag szabályozott védettséget élvez a káros emberi tevékenységektől. Sajnálatos tény, napjainkban sok méhcsalád pusztult el hazánkban csávázott vetőmagok miatt. Leginkább a monokultúrás repceföldekről gyűjtögető rovarocskák az áldozatok. A méhek érzékenységét jelzi, hogy azoknak a repcevirágoknak a pollenjétől pusztulnak el, mely növényeknek eredetileg csupán kicsinyke magját kezelték vegyszeresen.

Fotók: Tóth A. Péter

Olvasói sztorik