Nyitrai Kinga és férje Nyitrai Péter 13 éve alkotnak egy párt, 6 évvel ezelőtt pedig családdá váltak Kincső, majd másfél éve Vince érkezésével.
Tündéri parasztházban laktak, mikor úgy döntöttek, építkeznek. Egy idő után meghirdették a házukat eladásra, ám az sokkal gyorsabban kelt el, mint amire számítottak. Alig 3 hét alatt találtak vevőt, így mindössze másfél hónapjuk maradt kiköltözni. Az új ház viszont korántsem volt még kész.
Most mi legyen? Hová költözzenek?
– merült fel a jogos kérdés, a választ pedig az a romos házikó jelentette, amit Péter nem sokkal előtte vásárolt, és amibe mindketten azonnal beleszerettek.
A pár ugyan tervezte, hogy egyszer majd felújítják, de nem gondolták, hogy erre ilyen hamar és ennyire gyorsan szükség lesz.
A házikó a Fancsal nevű, alig 400 fős községben található, a Cserehát keleti részénél, Encstől 6 km-re, a Kéktúra útvonal mentén. Már bontásra volt ítélve, amikor a férjem megvette. Előtte 10 évig lakatlanul állt, így volt vele munka bőven, de mivel szeretjük a kihívásokat és a parasztház örök szerelem nekünk, belefogtunk. Mindent, amit csak lehetett újrahasznosítottunk és mentettük a menthetőt
– mesélt a felújításról Kinga.
Elkezdték a tervezést, a munkálatokat. Voltak nehézségek, nem volt víz, villany és fűtés sem, de mindent megoldottak. Bontottak, lomtalanítottak, szakembereket kerestek, mindezt villámgyorsan, nagy nyomás alatt, hiszen mindenre mindössze másfél hónapjuk volt. Sokszor éjszaka is dolgoztak, hogy időben elkészüljenek. A család, barátok is segítettek.
Közben azt is megtudták a szomszédban lakó 90 éves nénitől, hogy a ház legalább 150 éves és még a nagyapja építette, ő pedig gyerekként ott nőtt fel és játszott a patakparton a testvéreivel.
A helyiek csak szigetnek emlegetik, mert kimagaslik a patakpart mentén és árvíz idején megmenekült a vízkártól, más házakkal ellentétben, amiket le kellett bontani. A ház előtt egy hatalmas gesztenye fa ad árnyékot, ahol minden egyes nap mókusok járnak táncot
– árulta el Kinga, aki elmondta, hihetetlenül csodás volt a kis házban lakni, aminek báját nagyon szerették.
A rövid idő és a sietség ellenére igyekeztek minél több dolgot megőrizni a ház egyediségéből, igyekeztek mindent, amit csak lehetett, újrahasznosítani, felhasználni.
A bútorok nagy része bolhapiacról beszerzett és felújított darab, de néhány bontásból származó gerenda is kapott új feladatot a háztartásban. A felújítás után 1 évig élveztük a kis házban a csendet, a madárcsicsergést, a kedvenc helyinkről: a beülős ablakból, vagy a tornácon lévő karos lócáról, ami a férjem családjának hagyatéka
– mondta el még Kinga, akinek szenvedélye a fotózás, így a meghitt pillanatokból, a hangulatokból rengeteget megörökített.
Fontos számunkra az értékmentés, a régi dolgok újragondolása, ez a ház is ennek a bizonyítéka, hogy kis költségvetésből egy kis kreativitással, kitartással és sok munkával lehet egyedit és szépet teremteni! Ennek a háznak ez a lelke, az egyszerűsége, a bája! Mindenkit arra bízhatunk, hogy merjen belefogni nem szokványos dolgokba, hiszen egy kis kreativitással, szívvel-lélekkel szerethető dolgokat teremthetünk. Ezen dolgozunk a férjemmel nem csak a házunk táján, de a faluban is
– összegzett Kinga.
Az újrahasznosítás és kreativitás jegyében tárták ki házacskájuk legendás kék ajtaját is a nyáron, és adtak helyet egy 3 napos bútorfestő tábornak, ahol régi megúnt bútorok kaptak új külsőt.
Nagyon fontos számunkra, hogy jó példát mutatva megmutassuk az embereknek, hogy nem feltétlen kell mindent tönkretenni vagy kidobni ami régi, mert az a múlt darabja, és része lehet az életünkben 2021-ben is
– mondja határozottan Kinga.
A pár egy év után, közvetlen kisfiuk születése előtt átköltözött a közben felépült új házba, de a kis házat sem hagyták magára. Szépítgetik a házat is, a kertet is, hogy egyszer majd vendégházként használva tárhassa ki kék ajtaját, hogy mások is megtapasztalhassák kedves báját, varázslatos hangulatát.
