Pixabay
Kertünk-Portánk

Így menthetjük meg hatékonyan a termőföldeket

Magyarországon a talajművelés legelterjedtebb technológiája a mélyműveléses talajforgatás, a szántás. De egyre több fórumon hallani arról, hogy lassan el kell felejteni ezt a hagyományos talajgondozást.

Merem állítani, hogy a gazdaságok legalább 80 százaléka még ezt a művelési rendszert alkalmazza. Mára azonban már teljesen világossá vált, hogy ez a módszer hosszútávon fenntarthatatlan, és a talajok védelme szempontjából egyáltalán nem jó gyakorlat. Egyre szélsőségesebb az időjárásunk, nagyobb a szárazság, hosszúak az aszályos időszakok, ha pedig jön az eső, akkor gyakran egyszerre hullik nagy mennyiség. Ahhoz, hogy a talajpusztulási folyamatokat megállítsuk, a folyamatos talajtakarás és takarónövényzet alkalmazása egy jó eszköz

– mondta el a Sokszínű Vidéknek Schumicky Péter, okleveles növényorvos, a Talajreform munkatársa, aki hozzátette, hogy szakítani kell azzal a módszerrel, hogy ekével évről-évre felszántjuk, feketére műveljük a termőterületet, majd beszórjuk műtrágyával és így teremtjük meg a termőközeget a növénynek.

Pixabay

Ráadásul az öntözés sem megoldás az aszályos időszakok átvészelésére, mivel Magyarországon az öntözhető területek száma korlátozott, ami azt jelenti, hogy körülbelül a termőterületek 20%-át lenne lehetséges öntözni. Ezért is fontos, hogy a vizet a földben őrizzük meg, amit a talajok javításával tudunk elérni

– emelte ki a növényorvos.

Amíg nincs kultúrnövény a területen, a takarónövények védik a földet az időjárás szélsőséges elemei ellen. Segítenek védekezni a szél- és vízerózióval szemben, javítják a talaj szerkezetét és ezáltal a vízbefogadó-képességét. A legfontosabb azonban az, hogy élő, növényi gyökérzet van a talajban, ami táplálja a talaj élővilágát. A növények gyökérváladékok segítségével biztosítanak tápanyagot, felvehető cukrokat a mikroorganizmusok számára, amik cserébe felvehetővé teszik a talajban lévő tápanyagot a növény számára, így a földben fennmarad a természetes táplálékkörforgás. A művelés hatására ezt a természetes ciklust viszont folyamatosan megtörjük.

Pixabay

Magyarországon egy kezemen meg tudom számolni, hogy milyen növényeket termesztenek a területek nagy részén, kalászosokat, kukoricát, napraforgót, repcét és jó esteben még szóját. A takarónövényekkel színesíteni tudjuk a növényi diverzitást, ami nem csak a talajnak, de ökológiai szempontból is fontos

– emelte ki a szakember megemlítve azt a problémát is, hogy a mélyművelés hatására oxigén kerül a talajba, így felszaporodnak azok a baktériumok, melyek elfogyasztják a könnyen oldódó, szénalapú szerves kötőanyagokat. Ha a kötőanyagok eltűnnek, akkor üledékek és agyagrészecskék maradnak, idő után ennek hatására csökkent a talajba bejutó oxigén, a talajfauna megváltozik, elszaporodnak a denitrifikáló baktériumok, ami a szerves nitrogén mennyiségének csökkenéséhez, és a kórokozók elszaporodásához vezet. A légkörbe CO2 kerül, valamint a mikrobák pusztulása nyomán vízoldható nitrát kerül a talajba.

Megtudtuk, hogy a talajtakaró növényzetet akkor alkalmazzuk, amikor nincs haszonnövény a területen. A leghosszabb időszak, amikor nincs kultúrnövény a területen, az egy nyár közepén lekerülő és egy jövő tavaszi vetésű főnövény közötti időszak, ami 9 hónapot foglal magába. Ekkor érdemes ilyen növényekkel bevetni a területet, ahelyett, hogy feketére szántanánk a termőtalajt.

A talajt erre a kilenc hónapra vetjük be takarónövényekkel, így, ahogy már mondtam szervesanyagot is növelünk, a talajéletnek is jót teszünk és a vízbefogadó-képessége, illetve a szerkezete is sokkal jobb lesz a talajnak. A növények gyökérzete úgy működik, mint vakolásnál a háló, az tartja meg az anyagot a falon, ahogy a gyökérzet a talajt.

A megvalósításról pedig azt mondta a szakember, hogy amikor először kezdünk bele a takarónövények használatába első lépésként ugyan úgy készítsük elő a talajt, mint a főnövényünknek, ahogy eddig és abba vessük bele a takarónövényt július-augusztus időszakában. Azt a laza szerkezetet, amit a műveléssel sikerült elérni, azt a takarónövények gyökérzetével megtartjuk. Innentől kezdve nincs szükség mélyebb talajbolygatásra, elég a felső 5-10 cm-es réteget művelni, amit akár idővel, vagy rögtön el is lehet hagyni a talaj állapottól függően.

Pixabay

Augusztus elején elvetjük a takarónövényt és február végéig hozzá sem nyúlunk. Szépen növekszik ősszel a növényzet, majd télen kifagy. És tavaszra, attól függően, hogy milyen évjárat van, mi a cél, lehet akár rögtön direktvetést is alkalmazni vagy pedig sekélyen, maximum tíz centi mélyen művelni a talajt és úgy vetni bele a haszonnövényt

– foglalta össze a folyamatot Schumicky Péter hozzátéve, hogy ennek a technológiának az egyetlen hátránya, hogy esztétikailag nem olyan mutatós.

A talajtakaró keverékeket pedig úgy szokták összeállítani, hogy legyenek benne egyszikűek (fűfélék), ezek bojtos gyökerüknek köszönhetően jő talajszerkezetet csinálnak. Kerülnek a növénycsoportba karógyökerűek, amelyek közül a talajművelő retket használják legtöbbször, de ide tartozik még az olajretek és a mustár is, amiknek jók a tápanyagraktározó képességük és egészen a felszín közelébe is felhúzzák a tápanyagokat. Ezen kívül még pillangós növényeket is használnak, amik a légkörből kötik meg a nitrogént a talajba.

Ha pedig az országutat járjuk, akkor könnyen megismerhetjük azokat a földeket, ahol takarónövényt vetettek, most ezek az állományok nagyjából 50 centisek, ez pedig hatékonyan véd a szél ellen, fogja meg a reggeli harmatot és nem engedi a talaj párolgását sem, tavaszra pedig tápanyaggal dúsítja a talajt.

És nemcsak a gazdaságokban, de a saját, kerti veteményesünkben is alkalmazható ez a módszer.

Kapcsolódó
Veteményes tervek tavaszra: magvetéstől a palántázásig
A tél utolsó hetei még nem alkalmasak a kertészkedésre, arra azonban pont jó ez az időszak, hogy megtervezzük a kikeleti teendőket.