A gyümölcstermő növények metszése a téli haszonkerti munkák egyik kulcsfontosságú feladata. Messze nem csupán arról szól, hogy formásabbá tegyük a fákat és bokrokat. A helyesen elvégzett metszés alapvetően befolyásolja a növények egészségi állapotát, élettartamát és a későbbi termés mennyiségét, minőségét is. Segít abban, hogy a korona belsejébe elegendő fény és levegő jusson, miközben a tápanyagok hatékonyabban oszlanak el. A metszés tehát nemcsak beavatkozás, hanem tudatos gondoskodás, ami megalapozza a következő szezon sikerét, írja az agrarszektor.hu.
A téli metszés általános irányelvei
A gyümölcsfák és gyümölcstermő bokrok metszésének ideális időszaka a vegetációs időszakon kívüli, nyugalmi periódusra esik, jellemzően december és március között, még a rügyfakadás előtt. Ebben az időszakban a növények „pihennek”, így a beavatkozást jobban tolerálják, tavasszal pedig erőteljesebb növekedéssel reagálnak rá.
Az első lépés minden esetben az egészségügyi metszés: el kell távolítani a beteg, elhalt vagy sérült ágakat és gallyakat. Ezzel nemcsak a növény megjelenését javítjuk, hanem megelőzzük a kórokozók további terjedését is.
Ezt követően kerül sor a korona ritkítására, amikor kivágjuk a túl sűrűn álló, befelé növő vagy egymást keresztező ágakat. Ennek célja, hogy a korona belsejébe is elegendő fény jusson, valamint biztosított legyen a megfelelő légmozgás. A jól átszellőző, világos korona nemcsak a termés mennyiségét és minőségét javítja, hanem jelentősen csökkenti a gombás betegségek kialakulásának esélyét is.
A gyümölcsfák esetében általános tapasztalat, hogy a termés leginkább a vízszinteshez közeli állású ágakon fejlődik megfelelően. Ezzel szemben az erőteljesen felfelé törő, úgynevezett vízhajtások vagy sarjak elsősorban vegetatív növekedést mutatnak: gyorsan nőnek, kevés termést hoznak, ugyanakkor feleslegesen besűrítik a koronát. Ezeket érdemes eltávolítani, hogy a fa energiáit inkább a terméshozásra fordíthassa.
A metszés során keletkező nagyobb sebfelületekre is figyelmet kell fordítani. A 2 centiméternél vastagabb ágak levágása után a sebeket ajánlott sebkezelő anyaggal vagy oltóviasszal lezárni, így csökkenthető a kórokozók bejutásának esélye.
A metszés egyik legfontosabb célja az egyensúly megőrzése a vegetatív, vagyis növekedési, valamint a generatív, azaz termő részek között. Nem a drasztikus visszavágás a cél, hanem az, hogy csak annyit metsszünk, amennyi az optimális koronaforma fenntartásához és a fa öregedésének lassításához szükséges.
A higiénia szintén kulcskérdés a metszésnél. A metszőollót és a fűrészt lehetőség szerint minden egyes fa vagy bokor után érdemes fertőtleníteni – például alkoholos oldattal –, különösen akkor, ha betegnek tűnő növényt vágtunk. Ezzel jelentősen csökkenthető a betegségek egyik növényről a másikra történő átvitelének kockázata.
Különbségek az egyes fajok metszés között
Bár a metszés alapelvei minden gyümölcsfajnál hasonlóak, az egyes növények eltérő termőszokásai miatt a gyakorlatban jelentős különbségekkel találkozhatunk. Nem mindegy, hogy egy fa rövid termőnyársakon vagy hosszú vesszőkön hozza a termést, ahogyan az sem, milyen gyorsan öregszik vagy mennyire érzékeny a metszési sebekre.
Alma és körte
Az alma- és körtefák jellemzően a 2–4 éves, rövid termőnyársakon teremnek. Ezeknél a fajoknál általában a sudaras vagy vázágas koronaforma kialakítása a cél. A téli metszés elsősorban a korona belső részeinek fényellátottságát javítja, ezért el kell távolítani az egymást árnyékoló, túl sűrű részeket. A 3–4 évnél idősebb termőnyársakat fiatalító metszéssel érdemes visszavágni, ezzel ösztönözve az új termőrészek kialakulását. A fiatalítás során nemcsak a termőnyársakat, hanem szükség esetén a vázágakat is visszametsszük.
Kajszi- és őszibarackfák
A kajszi- és őszibarackfák gyorsabban öregszenek, és döntően az egyéves vesszőkön hozzák a termést, ezért metszésük intenzívebb az almatermésűeknél. A kajszi kifejezetten kedveli a szellős, tölcsérszerű koronát, amely elősegíti a jó fény- és levegőellátást. Mérsékelt visszametszésre van szükség ahhoz, hogy a termőrészek folyamatosan megújuljanak. Ugyanakkor fontos a mértékletesség:
a koronaforma kialakítása után nem célszerű túlzottan megritkítani a fát. A kajszi gyakran virágzik korán, így a késő tavaszi fagyok komoly károkat okozhatnak. Ha a metszéssel eleve kevés virágrügy marad, egy fagyos időszak után minimálisra csökkenhet a termés esélye.
Az őszibarack a legerősebb metszést igénylő gyümölcsfa. Termését az előző évben fejlődött hosszú vesszőkön hozza, ezért minden évben erőteljes visszametszés szükséges. Ez serkenti az új, erős termővesszők képződését, és alapvetően meghatározza a fa élettartamát is. A gyakorlatban gyakran alkalmazzák az úgynevezett váltómetszést, amikor termővesszőt és ugróvesszőt is meghagynak. Az őszibarack metszését célszerű a rügyduzzadás idejére, kora tavaszra időzíteni, amikor a téli fagykárok már jól láthatók a rügyeken.
Cseresznye és meggy
A cseresznye és a meggy jó választás lehet azoknak is, akik kevésbé szeretnek metszeni. Különösen a cseresznye nevel természetes, laza koronát, és kevésbé igényli a drasztikus beavatkozásokat. A metszés főként az ültetést követő első években fontos, amikor a koronaformát alakítjuk ki. Később inkább ritkító jellegű metszésre, és az elöregedett részek eltávolítására van szükség.
A meggy a cseresznyénél jobban igényli a rendszeres metszést, mivel hajlamos a felkopaszodásra és a termőrészek elöregedésére. Visszavágással serkenthetjük az új termővesszők fejlődését, ami hosszú távon biztosítja a kiegyensúlyozott terméshozamot.
A gyümölcstermő bokrok metszése
A gyümölcstermő bokrok metszése szintén a téli időszak egyik aktuális és fontos feladata. Ezek a növények fajtól függően jellemzően a 2–4 éves vesszőkön hozzák a legbőségesebb termést, ezért a rendszeres megújítás kulcsszerepet játszik a jó hozam fenntartásában.
Ribizli és egres
A ribizli és az egres esetében a metszés fő célja a bokor folyamatos fiatalítása. El kell távolítani a 4–5 évnél idősebb, elöregedett, sötétebb színű vesszőket egészen a talajszintig. Ezek már kevésbé termékenyek, és csak feleslegesen terhelik a növényt. Helyettük hagyjuk meg a fiatal, erős, egyenesen növő hajtásokat; ideális esetben bokronként 6–8 egészséges fővessző biztosítja az egyensúlyt a növekedés és a terméshozás között.
Málna
A málna esetében a metszés menete némileg eltér, mivel a legtöbb fajta a kétéves vesszőkön terem. A munka első lépéseként a már letermett, kétéves, elhalt vesszőket tőből el kell távolítani, közvetlenül a talajszint felett. A megmaradó, egyéves vesszőket körülbelül 1,5 méteres magasságban érdemes visszavágni. Ha túl sűrű az állomány, mindenképpen ritkítsunk, hogy a növény elegendő fényt és levegőt kapjon.
A téli metszés évről évre elvégzett, precíz munkája alapvetően meghatározza a gyümölcsfák és bokrok hosszú élettartamát, valamint a kiskerti gyümölcsös termőképességét.
Utóbbi esetben ugyanis szinte biztosan elmarad egy év termése, ráadásul a túlzott visszavágás erőteljes, nehezen kezelhető hajtásnövekedést indít el, ami után gyakorlatilag újra kell építeni a korona szerkezetét.
Korábban írtunk részletesen a málna metszéséről, és arról is, az évelőket miért nem kell visszavágni télre.
