Az alábbi történet játszódhatna a világ bármely pontján, ahol az állatok értékét a hasznossága alapján határozzák meg.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="627" width="1200" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Szomorú, de tény, hogy az üzemekben nálunk is szelektálják az állatokat születésükkor. Talán sokan emlékeznek rá, nem is olyan rég nagy port kavart a kiscsirkék darálóval történő szelekciója. Bár gazdasági magyarázata van, de humánus oldalról igen nehéz megérteni az elvet, miszerint a tojó marad, a kakas mehet a darálóba.
Mielőtt rátérünk Salvador rövid történetére, érdemes megemlíteni 1-2 tényt, amiket talán kevesen tudunk tarka barátainkról.
Salvadornak nem adatott meg, hogy anyja gondozza, hiszen egy tejüzemben született Chilében, szerencsétlenségére fiúként. Így hasznosságát tekintve “selejtnek” számított, hiszen a tejiparban egy bika nem hoz nyereséget. Salvador így kénytelen volt egy 2×2 négyzetméteres faládában tengetni mindennapjait. Megfosztották az anyai szeretettől és törődéstől, csupán enni kapott, hogy életben maradjon vágásig.
A borjú nagyon beteges és gyenge volt és kis híján feladta az életet, amikor megmentette az egyik gondozója, AnimalLibre. Hazavitte a farmjára és gondját viselte, sőt hamarosan ő lett a kedvenc. Salvador végre élvezhette a szabadságot és napról napra javult az állapota. Minden reggel hálás tekintettel várta gazdája ölelését, simogatását, és a viszonzás sem maradt el.
Hogy mi történt az azóta eltelt 1 évben azt tökéletesen illusztrálja az alábbi felvétel. Salvador hálás tekintete és gazdájának szeretete minden képkockáról sugárzik.