Túlságosan hasonlítunk a farkasokra ahhoz, hogy féljünk tőlük

A pécsi állatkertből szombaton szökött meg egy farkas, vasárnap a Tubesnél vették észre turisták és azonnal riasztották a rendőröket. A farkas állítólag fenyegetően lépett fel, ezért éles lőszerrel kilőtték az állatot.

Pedig a farkasok nem feltétlen jeletenek veszélyt ránk

A ragadozók mindenütt élhetnek, ahol mi is tesszük: erdőkben, pusztákon, a tundrán, a hegyekben, sivatagokban, mocsarakban. Mínusz 50 és plusz 50 celsius fok között tűrik a hőmérsékletet.

Ahogy az emberek, úgy a farkasok is családokban élnek. Tagjaira különféle szerep jut, mindenki másképp segít a családnak boldogulni. Mint az embereknél, úgy a ragadózóknál is a hímnemű szülő gondoskodik az élelemről, a többiek pedig a fajfenntársról, a kölykök felneveléséért felelnek.

A farkasok érzelmi életet élnek: játszanak, kimutatják szeretetüket, nevelik az utódokat, és gyászolják a halottakat.Személyiségükben eltérőek, vannak vezetők, vannak szerelmes típusok és a zárkózott egyedek. Testtartásukkal, hangjukkal kommunikálnak egymással, ki tudják fejezni örömüket, bánatukat, dühüket, agressziójukat és félelmüket egyaránt.

Az emberekkel azonos húsokat fogyasztanak. Szeretik a juhok, a szarvasmarhák, az őzek ízét, és ez vezet a legtöbb konfliktushoz ember és farkas között – írja a The Dodo.

Mindkét faj birtokolni akarja a területet.

A farkasok üvöltenek és szagot hagynak maguk után, míg mi szögesdróttal kerítjük be birtokunkat. Gyakran ez okozza egyes területeken a farkasok kihalását.

Felnézhetünk rájuk, ugyanis egykoron ők voltak a tanáraink

Évezredekkel ezelőtt az egyszerű emberek a farkasoktól tanultak meg vadászni, vélik egyes tudósok. Az sem kizárt, hogy a farkasoktól sajátítottuk el a közösségépítés tulajdonságát.

Mára egyoldalú háborút folytatunk a farkasok ellen, akiknek a mi halálos arzenálunk, a biológiai és vegyi fegyverekkel szemben. Megvan a képességünk, hogy kiirtsuk őket.

Pedig a farkasok jobb útra terelhetnének

Gondoljunk csak bele, hogyan bánnak legnagyobb vetélytársaikkal, a prérifarkasokkal. Amikor egy falka levadászik egy jávorszarvast, falatoznak belőle, majd nyugovóra térnek a közelben. Amíg a farkasok szundikálnak, a merész prérifarkas megközelíti a zsákmányukat.

Ha lebukik, a farkasokban nincs meg a vágy, hogy megöljék. Ellenben ha mégis ezt teszik, nem eszik meg.Évezredek óta élnek egymás mellett – főleg Észak-Amerikában -, de mindkét faj életben tudott maradni.

Tanulnunk kellene az intelligens, találékony és hatékony ragadozóktól.