Mozaik

Milyen színű lovon jön ma közénk Márton?

A gasztronómiai örömöké november 11-e: a libalakomák és az újbor kóstolásának napja a mai.

Hogy miért van ma kultusza Szent Mártonnak és a Márton napnak, arra egy rövid kitekintő és a hagyományok felidézése ad választ.

Szent Márton püspök 316 körül született a Római Birodalom Pannónia tartományában, Savariában – a mai Szombathelyen. Amikor besorozták a római hadseregbe,  lovas testőrtiszt lett Galliában. Amint lehetősége nyílott, onnan kilépett. Megkeresztelkedett, majd téríteni indult kelet felé.

Megszelídítette a vadkutyákat

A toursi  polgárok  választották püspökké. A város mellett kolostort alapított, ami a középkorban Franciaország vallási központja lett.  A hagyomány szerint  november 11-én temették el. Temetésének időpontja így vált emléknappá.

Fotó: Wikimedia Commons

A  szent számos csodát tett a legendák szerint: gyógyításokat, halottak feltámasztását, az ördög legyőzését, a rablók megtérítését, vad kutyák megszelídítését is sikerrel végezte. Segítségére számítottak a gyermekbetegségekben szenvedők, védőszentként tisztelték a koldusok, a katonák a ló- és lúdtartók, valamint a szőlőművelők, a hordókészítő kádárok.

Istállóba kerültek a jószágok

Márton napja a 14. századi krónikákban a tisztújítás, fizetés, jobbágytartozás lerovásának napja volt.

A Szent György napon legelőre hajtott jószágok az ősz beálltával, de legkésőbb  Szent Márton (november 11.) napján az istállóba kerültek.

Az egyházi esztendő hagyományai szerint Márton napja a  kisfarsang idejére esik. Kisfarsang a lakodalmak, pásztorünnepek, névnapok és bálok ideje volt. Ekkor került sor a szüret és a kukoricafosztás utáni mulatságokra is.  A kisfarsang időszak Katalin-nappal (november 25.) zárult le.

Fotó: Wikimedia Commons

Márton napját az egész országban számon tartották a pásztorok.  Szokás volt a  Márton napi vesszőhordás  és a pásztorok megajándékozása. A disznópásztorok felkeresték azokat a házakat, ahonnan állatokat hajtottak a legelőre, és vesszőket vittek ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Arról pedig, azt tartották, ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó.

Időjóslás libacsontból

Ezen a napon a liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: “Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: “Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”

A bornak Szent Márton a bírája

A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát. E napon az újbor kóstolása mellett vágtak le először tömött libákat.

Fotó: Wikimedia Commons

„A bornak Szent Márton a bírája” – tartja  egy másik  mondás. Na, de miért?   Mert Márton   “kereszteli meg” a bort: neve napjára ki kell forrnia a mustnak.  Ezért mondják, hogy Márton a bornak bírája.

Valamikor úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget vesznek magukba. A naptárat tekintve látjuk, hogy  Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett.

Fotó: Wikimedia Commons

Csoda, hogy Márton és nevének napja népszerű volt mindig?

Tánczos Erzsébet írása – Címfotó: MTI

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.