Mozaik

Eladták a gyimesi rackákat, befellegzett a híres bokri juhsajtnak

Abban, hogy milyen sajtot szeretünk, kicsit benne vagyunk mi is, benne van, honnan származunk, benne van, ahogyan élünk, és benne van, amire vágyunk.

Ezek a gondolatok olvashatók sok helyen, ahol a bokri juhsajt-különlegességekről írnak, ahol bemutatják azokat a termékeket, melyek elismerések és minősítések sokaságát kapták meg. És amelyek aligha kapnak újabb okleveleket. A Palóc Sajtút egyik állomása, a bokri sajtüzem, az éveken át virágzó gazdaság ugyanis váratlanul „bedobta” a törülközőt”.

Valamit “tudtak” a termékek

Magyar Termék Nagydíj, Magyar Termék védjegy, Magyar Kézműves Remek elismerés, Premium Hungaricum védjegy, Kiváló Magyar Élelmiszer cím, EU szabvány, kóser termékek előállítása ünnepi (pészah) kategóriában minősítés. Ezekkel rendelkeztek a bokri juhsajt és juhtúró különlegességek, melyek nem csupán hazánkban, hanem bővülő exportjuk kapcsán az öreg kontinensen és Európán kívüli országokban is keresettek voltak.

bokor1

Az alig másfél száz lakosú Bokor község gyönyörű természeti környezetben, ipari üzemektől mentes területen, Nógrád megyében fekszik. A termékeket előállító társaság 1998-ban jött létre. Az alapító-tulajdonos – a 2014-ben tragikus körülmények között elhunyt – dr. Szebellédi István üzletember először házat vásárolt a faluban, majd termőföldet, később legelőket. Akkoriban csak néhány birka barangolt az erdő szegélyezte domboldalakon, ott, ahol az állatok minden kiegészítő takarmányozás nélkül képesek voltak táplálkozni. Tejükből a pásztor magának készített kevés sajtot, ebből a jelenségből nőtt ki a sikervállalattá fejlődött sajtüzem, ahol általában 20-30 fő közötti létszámot foglalkoztattak.

Évente 300 ezer liter juhtejet dolgoztak fel

Az ökológiai rendszerbe illeszkedő termelés keretében a sajt előállításának alapanyagát, a juhtejet a gazdaság állította elő. Állatállományukat szigorúan ellenőrizték és minősítették. Ezt kívánta a tejfeldolgozás követelményrendszere és az a tény, hogy Magyarországon a cég tulajdonában volt a legnagyobb, több mint kétezer anyaállatot számláló “A” törzskönyves gyimesi racka juhállomány. Fejlesztéseiknek köszönhetően Bokorban az utolsó időszakban évente már 300 ezer liter 100%-osan teljes értékű juhtejet dolgoztak fel a legmodernebb gépekkel, a hagyományos, kézműves  sajtkészítés technológiáját megőrizve.

bokor2

Alig több mint másfél évvel az alapító-tulajdonos halála után a bokri juhsajtokról és juhtúrókról már múlt időben beszélhetünk. Weblapjuk nem elérhető, telefon hiába próbálkozunk. A gyimesi rackáknak hűlt helyük: eladták az állományt. A korszerű üzemcsarnokra lakat került, a gépek nyilván a falak mögött porosodnak.

Derült égből jött a villámcsapás

Bárány Barnabás üzemvezetőt sikerült hosszas utánajárás után elérnünk. Ő közel tíz éven át volt amolyan mindenese a cégnek. Alkalmazottként felügyelte az állattartást, a gyártási folyamatot, ellenőrizte a minőséget, szervezte a kiállításokon, bemutatókon való részvételt, a kereskedelmi tevékenységet koordinálta és a fejlesztések tervezésének motorja volt. A szakembert a hogyanról, a miértről, a felelősökről kérdeztük, de nem kívánt a részletekről beszélni. Szűkszavúan és sokat sejtetően csak ennyit mondott:

A tulajdonos halála után az üzemben ment minden a maga rendjén. Alig győztük teljesíteni a megrendeléseket, egyre nagyobb volt a külföldi érdeklődés. Mi csak azt láttuk, hogy eladják a juhokat, majd bejelentik: vége, mindenki mehet a maga dolgára.

Bárány úr szavai valóban csak sejtetések. Ha több nem, ennyi legalább megmaradt a bokri sajtokból. Meg némi emlék, és talán az örökre megüresedett juhhodály, valamint az öröknek tűnő homály: vajon miért szűnt meg a sikeres üzem Bokorban?

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik