Megérkezett Afrikából az egyetlen magyar jeladós fekete gólya

Mint az korábban megírtuk, a Zoltán névre keresztelt fekete gólyát 2016. június 23-án a fészekénél fogták be, majd a jeladó felszerelése és a gyűrűzés után fészkelő helyétől mintegy 150 m távolságra engedték szabadon.

Az egyébként rejtőzködő életmódot folytató faj “képviselője” a jelölést követően gemenci táplálkozó helyeket látogatott, majd szeptember 20-án indult útnak telelő helyére Afrikába.

A Gemencben látható gólyafészekben nem jeladós gólyákat láthatunk, de a már évek óta visszatérő pár és fiókáik látványa lélekemelő élmény. Tóbiást, a hímet meggyűrűzték, párja, Sára nincs megjelölve. Nézd meg őket ITT élő közvetítésben!

Amit a fekete gólyáról tudni érdemes

A fekete gólya a világ 100 országában fordul elő, állományát a világon 18-25 ezer példányra becsülik. A faj a legnagyobb létszámban a Baltikumban él. A fehér gólyával szemben rejtett életmódú, a háborítatlan, embertől távoli helyek lakója. A szakemberek szerint mintegy 380-420 pár fekete gólya fészkel Magyarországon, közülük mintegy 40 pár költ a Gemencben, így a gemenci populáció a világ legnagyobb népsűrűségű fekete gólya állománya. A fekete gólyák tipikus fészkelő helye a tölgy-kőris-szil ligeterdők idős kocsányos tölgyfái. Az első fiókák május elején jönnek a világra. A kirepülés már július közepén megkezdődhet, de zömmel augusztus 10-e körül zajlik. Ezt követően néhány hetet még a fészkelőhely közelében tartózkodnak, majd útra kelnek. A fekete gólyák két fő vonulási útvonala közül az egyik a Gibraltári-szoroson, a másik a Boszporuszon vezet át.

A Gemenc Zrt. weboldalán látható műholdas követő szerint Zoltán, az egyetlen magyar jeladós fekete gólya 2016-ban október 22-i jeladása után csupán 2017. február 14-én adott újabb jelet magáról, de készüléke elküldte az előző közel 4 hónap alatt eltárolt adatokat is. Ebből a kutatók feldolgozhatták a fekete gólya afriki kalandozásának “történetét”.

Fotó: Wikimedia Commons

Zoltán útja hazafelé

A madár útjáról a Gemenc erdő weboldala folyamatosan tájékoztatott. Zoltán február 8-án indult el haza, Gemencbe. Délnyugati irányba tartva február 17-én érkezett a Nílushoz a szudáni Rabaq közelében (1500 km). Februárban 3600 km-t repült 20 nap alatt. Március 2-án a Holt-tenger északi részétől 270 km-t megtéve Tripolitól 26 km-re nyugatrara éjszakázott. A hónap első 6 napján 1250 km-t tett meg, 6-án délután félúton járt a Földközi- és a Márvány tenger között. Luxortól szinte ugyan azt az útvonalat követte (20-50 km eltéréssel), amelyen ősszel repült a telelőhely felé. Március 9-én kelt át a Márvány-tengeren. 10-étől a bolgár határ közelében a Sütcüler környéki rizsföldeken gyűjtötte az erőt az út folytatásához 13-ig, majd 23-án már Szerbiából “üzent”. Másnap Belgrád közeléből adott jelet, ami már igen közel volt Baja környéki fészkéhez. A nagy öröm végül – a térkép tanúsága szerint – március 26-án bekövetkezett: Zoltán hazatért fészkébe. Reméljük, hamarosan párra is talál otthonában.

Fotó: Wikimedia Commons

Drágák és meghibásodhatnak a jeladók

Dr. Tamás Enikő Anna főiskolai tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kar, Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézetének vezetője oktatói munkája mellett hivatásszerűen foglalkozik természetvédelmi tudományos kutatásokkal, melyek részét képezi a fekete gólyák életének vizsgálata. A kutató érdeklődésünkre korábban elmondta: remélik, hogy az idei szezonban ismét lehetőségük nyílik hasonló projektre, azaz fekete gólyák jeladóval történő ellátására. A jeladók drágák, és időnként meghibásodnak, a gólyáknak pedig még sajnálatosabb módon sokkal nagyobb a halandóságuk, főleg vonulás közben, mint azt egy átlagember feltételezné.

Kiemelt fotó: Wikimedia Commons