A közigazgatásilag Ecuadorhoz tartozó Galapágos-szigetek inkább oroszlánfókáiról és pingvinjeiről ismert, mintsem a postájáról. De Floreana szigetén működik egy egyedülálló, bélyegmentes, bizalmon alapuló posta, aminek segítségével leveleket küldhetünk bárkinek a lakatlan területről.
Jóval azelőtt, hogy a szigeten megjelentek a turisták, a 18. században Floreana a bálnavadászok megállóhelye volt.
Mivel gyakran hónapokat, akár éveket is a tengeren töltöttek, a honvágyas tengerészek megalkottak egy zseniális rendszert, hogy tudják tartani a kapcsolatot otthoni családtagjaikkal. Fogtak egy hordót, amibe belepakolták leveleiket, majd átadták küldeményüket az elhaladó hajóknak.
A postáról először David Porter százados tett írásban említést egy 1813-as galápagosi útja után. Emlékei szerint a személyzet egyik tagja egy doboznyi papírral tért vissza a fedélzetre. A csomagot egy fazékra erősítve találta, rajta pedig egy amerikai város, Hathaway postájának neve állt.
A szokatlan rendszer a 21. században is fennmaradt. Napjainkban több ezer levél halad át a sziget postáján. A turistacsoportok gyakran megállnak a szigeten, hogy lerakják saját, és elvigyék mások üzeneteit.
Az egyszerű fahordó mostanra tele van az itt járt utazók jegyzeteivel és emléktárgyaival. Az eredeti hordót az évtizedek során számtalanszor kicserélték az erre vetődő tengerészek. Mostanra viszont nem csak a hordó áll itt, hanem rengeteg dátummal ellátott tábla, amelyek a levélszállítmányokról emlékeznek meg.
Miután a látogatók átnézték a leveleket, magukkal viszik azokat, amelyek címzettje a lakóhelyük közelében van. Ezután vagy postázzák, vagy személyesen kézbesítik a képeslapokat.
Bár az idegenvezetők szerint csalás otthon lepecsételni és postára adni a küldeményt, a 18. századi bálnavadászokat valószínűleg ezt sem kifogásolták volna, csak érjen célba az üzenetük.
(Nat Geo)