A sarki róka az északi félteke leghidegebb területeit lakja. A jellegzetesen tömött bundájú állat vadon élő állományának 99%-a telente hófehér, nyaranta világos, szürkés barna. Mivel közeleg a tél, hamarosan fehérbe öltöznek a ravaszdik.
Vannak és ritkábbak – az elsősorban szigeteken elterjedt – „kék” árnyalatú egyedeik is, melyek télen ezüstös szürkéskék, nyáron csokoládébarna szőrzettel pompáznak.
A bájos, fehér sarki róka azonban maga a gyönyörűség, ráadásul csak -70°C-nál kezd fázni, és állítólag már -80°C-t is túlélt.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="750" width="1000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Nem meglepetés, hogy az emberiség érdeklődését régen felkeltette a sarki róka bundája, ezért a fajt régóta intenzíven vadásszák, Izlandon például azért is, mert károkat okoz a juhállományban.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="667" width="1000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az állatvédő szervezetek tiltakozása ellenére a szőrméért folyó rókatenyésztés már a 19. századtól virágzik, de a faj vadonbeli állományait sok helyen törvény védi. Az elszigetelt területeken élő állatok a híradások szerint rendkívül kíváncsiak, gyakran a kutatók közvetlen közelébe merészkednek – olvasható a Wikipédián.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Egy fiatal sarki róka vadászat közben:
Fotók: Pixabay