A közelmúltban bukóréce-szinkronszámlálást végeztek a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a vízimadár-vonulás szempontjából jelentősebb vizes élőhelyeken. A területek leellenőrzése és a számlálás célja a tavaszi vonulásukat megkezdő barátrécék és más, a telelésük végén járó bukóréce-fajok állománybecslése volt. A szinkronszámolásban a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálata mellett más, a Hortobágyot kutató ornitológusok is részt vállaltak, tájékoztatott a nemzeti park.
A barátréce egy elterjedt és gyakori költő récefajunk volt még az ezredforduló előtt. Állománycsökkenése azonban nemcsak hazánkban, hanem Európa-, sőt világszerte érzékelhető, így a Természetvédelmi Világszövetség az állat és növényfajok természetvédelmi helyzetét minősítő Vörös Listáján a barátrécét a „sebezhető” kategóriába sorolta be a 2015-ben. Az állománycsökkenés hátterében az élőhelyek beszűkülése – fészkelésre alkalmas halastavak, mocsarak eltűnése – mellett a vizes élőhelyeken tapasztalható emberi zavarás növekedése és az intenzív vadászat áll. A fajt számos európai országban vadásszák még. Hazánkban 2008 óta védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A számolás során a 41 ellenőrzött vizes élőhelyről összesen 6086 példány barátréce került elő. Jelentősebb példányszámban figyeltek meg példányokat a Tisza-tavon és a nagyobb hortobágyi halastórendszereken. A Tisza-tó Sarudi- és Abádszalóki medencéjében 3360, a Hortobágyon (Virágoskúti-, Elepi-, Derzsi-, Akadémia-, Fényes-, Bivalyhalmi-, Hortobágy-halastó) 2052 példány barátrécét észleltek a szakemberek.
Az észlelt példányszámok azonban aggodalomra adhatnak okot, hiszen az 1990-es években tapasztalt vonuló tömegekkel összevetve az akkor megfigyelt mennyiség töredéke került most elő a szinkron során: az ezredforduló előtt csak a Hortobágy területén jellemzően 6000-8000 példány is megjelent ebben az időszakban.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons/Richard Barett-Small
