Az Illéshez fűződő kultusz a néphagyományban főleg a Balkánon virágzik. A magyar Illés hagyomány területileg elsősorban Szeged vidékéhez, Göcsejhez és a délvidék magyarsághoz kötődik, tehát azokhoz a területekhez, ahol a néphagyományt elsősorban szláv hatások szövik át.
Szegedi hagyományok
Ha ma vihar van, Illés hajigálta le a kevély angyalokat az égből. Szerintük bármilyen szárazság lenne ezen a napon – illetőleg e nap táján – kell, hogy essen az eső. Ha még mennydörög is, akkor meg kell hemperegni a földön, hogy a hátunk többé ne fájjon.
Algyői monda
A település öregjei szerint a világ teremtése után az Úr és a Sátán együtt gyönyörködött a teremtett világ szépségében. Ekkor a Sátán meglátta a teremtett embert a paradicsomban. Elfogta a gyűlölet, és hogy megcsúfolja az Urat, egy emberalakot rajzolt a porba. Illésnek nevezte és így szólongatta: Illés, kelj fel!
A porba rajzolt ember azonban nem mozdult. Az Úr erre megszólalt: Illés, kelj fel! Hajigáld meg azt, akit téged megalkotott! Illés erre fölkelt, és az Úr parancsára villámokkal dobáita meg a Sátánt. Úgy tartják, ettől kezdve van villámlás és mennydörgés.
Muravidéki szlovének mondája
Isten megengedte Illésnek, hogy az ördögöt űzze. Ezt olyan buzgalommal tette, hogy az Úrnak kellett fékeznie, különben már régen vége lenne a világnak. A gonosz annyira fél tőle, hogy vagy kereszt, vagy keresztet vető ember mögé bújik. Illés napján ezért nem szabad keresztet vetni, nehogy az ördög helyett az embert találja el a villám.
Göcseji történet
Illésnek nem szabad tudnia, hogy mikor van a neve napja, mert ha megtudja, olyan parádét csapna – mennydörögne, villámlana -, hogy még a föld is megreszketne bele. Kérdezgeti is Istentől: Uram, mikor lesz az én nevem napja? Válaszul azt hallja: Bizony az még soká lesz! Amikor később ismét megkérdezi, azt a felelet kapja: a neved napja már régen elmúlt. Illés ilyenkor rettentően dörögni kezd, keresi a neve napját.
Baján úgy tartja a hagyomány, ezen a napon nem jó a szőlőbe lépni.
Ady Endre
Az Illés szekerén
Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.
Az Illés-nép Ég felé rohan
S ha megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsucsain
Porzik szekerük és zörög.
Ég és Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.
Szivük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.
Forrás: Netfolk, Tánczos Erzsébet – Kiemelt kép: Pixabay