Mozaik

Rejtélyes kocsinyomok, labirintusok és ókori épületek egy kis szigeten

A máltai épületek jórészt a Máltai Lovagrend birtokában töltött közel három évszázad alatt születtek, de a modernizáció, a földrengések, illetve az elemek számos korábbi emléket is megkíméltek.

Málta a legtöbbek számára talán csak a pihenésre ideális, festői tengerparti fürdőhelyeket, a csodás évszázados lakóházak aljában elfogyasztott ételeket, illetve a szép tájakat jelenti, pedig a Földközi-tengerből kiemelkedő szigetország történelme, valamint épített öröksége is megérdemli, hogy megismerkedjünk vele.

A több mint hétezer éve lakott szigeteken találunk például egy ismeretlen kultúra által a három nagy egyiptomi piramis előtt ezer évvel épített újkőkori templomot – ilyen például a napéjegyenlőségek és napfordulók idején különleges fényeket mutató Mnajdra –, őket pedig számos másik népcsoport és birodalom – köztük a föníciaiak, a rómaiak, az arabok, a normannok, majd a Jeruzsálemi Szent János lovagrend követte, akik két és fél évszázados, a Napóleon általi rövid megszállásig (1798) tartó uralmuk alatt valósággal felvirágoztatták a szigeteket.

A kis káplárnak is nevezett későbbi császár fosztogató katonái ellen még ugyanabban az évben felkelés tört ki, így rövidesen a britek kerültek vezető helyzetbe, Málta pedig 1814-ben hivatalosan is a Brit Birodalom részévé vált, amiből csak 1964-ben, függetlenné válásával szakadt ki.

A legtöbb emléket a Máltai Lovagrendként elhíresült Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályos Rend 1530-1798 közti uralma hozta, hiszen nem egyszerűen csak az új fővárost, Vallettát hozták létre, de a létfontosságú intézményeket – az egyetemet, a kórházat, a színházat, illetve kora legjobb tengerészképzőjét – is elindították, sőt, homlokegyenest irányba fordították a két angy sziget, Gozo és Málta építészetének fejlődését is.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a közel félmilliós országban ne maradtak volna fenn őskori, ókori, vagy épp középkori emlékek. Bemutatjuk a legszebbeket.

A Ħal Saflieni-i hipogeum, Málta

A kőkor végén, 4500-5300 évvel ezelőtt született háromszintes föld alatti labirintus húsznál is több, ember alkotta termet rejt, melyeket csont- és kőeszközökkel vájtak ki akkorára, hogy ne csak a szertartások oltárokat, geometrikus domborműveket, és vésett köveket magában foglaló tereként, de 6-7 ezer ember végső nyughelyeként is szolgálhasson.

A rejtélyes kocsinyomok

A szigetország számos pontján feltűnő, különböző mélységű vájatok hosszú ideje okoznak fejtörést a kutatóknak, hiszen a mészkőben lévő mélyedések születésének körülményei és pontos koruk sem ismert: egyesek szerinte az áruk szállításához használt járművek kerekei, vagy jól megpakolható szánok talpai vájták ki a hosszú évszázadok alatt, mások pedig természetes okokat, vagy épp egy igen fejlett kultúrát sejtenek a háttérben.

Fotó: Wikipedia

A gondolkodást tovább nehezíti, hogy a csatornák közti távolság nem állandó (110-140 cm) – sőt, néha meglepően meredek útvonalakon haladnak át –, a legtöbb kutató azonban egyetért abban, hogy négyezer évvel ezelőtt, a máltai bronzkor kezdetén jöttek létre.

Domus Romana, Málta

A Valletta előtti főváros, Mdina határán álló, az i.e. I. században született római villa egykor a felső tízezer egy tagjához tartozott, aki családjával együtt minden bizonnyal számos eseményt és lakomát rendezett a falak közt, melyek az azóta eltelt kétezer évben jórészt nyomtalanul eltűntek – anyagukat talán a környező épületek építéséhez használták fel.

Ennek köszönhetően a II. századig használt otthonnak 1881-ben már csak a csodás – a Pompejiben lévő darabokkal szoors kapcsolatot ápoló, bár annál jóval érintetlenebb – mozaikpadlójára akadtak rá, a feltárások során azonban különböző használati tárgyakat, sőt, az ezer évvel ezelőtti arab megszállás idejéből származó sírok százait is a felszínre hoztak, melyeket a villát is magában foglaló múzeum mutat be.

Szent Pál-katakomba, Rabat, Málta

Az ókereszténység példáira nem csak Rómában, vagy épp Pécsett, de Máltán is ráakadhatunk, hiszen a Domus Romanát is rejtett ókori város falain kívül a III. századtól ötszáz éven át temetkeztek a keresztények, sőt, a kétezer négyzetméternyi földalatti teret a sziget újbóli katolicizálásakor, a XIII. században is használták rövid ideig.

A birgui Normann-ház

A máltai építészetre a XI-XII. században erős hatást gyakorolt a szíciliai és normann befolyás, ennek tanúi azonban néhány kivételtől eltekintve nem élték túl az azóta eltelt évszázadok átépítéseit, bontásait, vagy földrengéseit.

Fotó: Máltai Idegenforgalmi Hivatal

Kivételek persze ezen a téren is vannak, hiszen a szigetország számos épületében találkozhatunk az újrahasznosítás jegyében beépített korábbi részletekkel. A birgui Északi utca egy háromszintes háza azonban csodával határos módon megmaradt, sőt, a harminc éven át lakatlan épületet úkj gazdája nemrég ötéves munkával állította helyre. A belső képeket látva csodásan! Az épület minden hétköznap ingyenesen látogatható.

Cittadella, Victoria, Gozo

Fotó: Wikipedia

A Máltát alkotó kisebb sziget, Gozo fővárosának fellegvára, a Cittadella a középkor végén vált erődítménnyé, ami háborús helyzetben a környék összes lakáójának védelmet kívánt nyújtani. városfalának XV. századi darabjai még ma is látszanak, attól néhány lépésnyire pedig ezzel egykorú házakat is találunk, de némi szerencsével ennél jóval idősebb részletekre is rálelhetünk – többek közt egy II. században kifaragott, latin feliratot viselő kőre, amit a Máltai Lovagrend általi átépítés során a központi városkapuba illesztettek.

Szponzorált tartalom

A cikk a Máltai Idegenforgalmi Hivatal támogatásával készült.

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.