Miközben telefonon beszélgettünk, a határt járta a sötétben. Róka és kutya kísérte minden lépését. Elhivatottsága, állatszeretete, a rókák felé mutatott feltétlen odaadása minden szavából áradt. Nem próbált meggyőzni arról, miért kéne mindenkinek a rókákat szeretni, miért érdemelnek több figyelmet. Mindössze elmesélte, ő hogyan került kapcsolatba a ravaszdikkal, és hogyan dolgozik ma azon, hogy létrehozzon egy menhelyet és egy rezervátumot a bajba jutott, mentésre, ápolásra szoruló kis vörösöknek.
A Rókales oldal üzemeltetőjével, Norbival beszélgettem, és ahogy hallgattam történeteit, állítom, szívből rókarajongó lettem.
Nem voltál mindig vidéken élő rókabarát. Honnan a kapcsolat a ezekkel az állatokkal?
Budapesten éltem, de az állatokkal mindig barátságban voltam. Sokat jártam berekbe, sokat jártam horgászni, olykor össze-összeakadtam rókával is. Aztán 2008-ban Balatonőszödre költöztem, és elkezdtem macskákat menteni. 60-80 macskát is etettem, macskakolóniáknak vittem ételt. Ezek közül az egyikhez csatlakozott egy róka, akit szintén etetni kezdtem, majd egyre szorosabb kapcsolatot alakítottam ki vele. Együtt játszottunk, kergetőztünk, együtt cseresznyéztünk. Ha hívtam, mindig jött. Ő volt Lady, aki teljesen elvarázsolt. Barátok lettünk, kicsit úgy, mint a Kis herceg és Róka. Innen számítható igazi barátságom a fajjal, ami egyre szorosabbá vált, főleg, miután Lady világra hozta a kölykeit, és teljes bizalommal mutatta meg őket nekem.
Ha jól tudom, az egyik kölyök lett a te rókád, Foxy.
Igen. Napokig, hetekig figyeltem, hogyan neveli Lady a kicsiket. Hihetetlen élmény volt a kotorék közvetlen közeléből látni mindent. Foxy az átlagnál kisebb volt, és iszonyatosan tele volt bolhával, ezért hazavittem kikúrálni, de sajnos vissza már nem tudtam vinni, mert közben Lady eltűnt. Nem tudom, mi történt vele, de soha többé nem láttam.
Foxyt folyamatosan szoktattam vissza a természetbe. Bár úgymond az én rókám, nem tartom bezárva. Sem őt, sem a másik rókámat, Lucát, aki mentett rókaként került hozzám. GPS segítségével követem ugyan, merre járnak, de engedem menni őket. Én nem korlátozom, nem nevelem, nem idomítom őket. Csupán etetem, figyelem, szeretem. Egy pont vagyok az életükben. Adok enni, kiszedem a bolhákat. Örülök, ha hazajönnek, és reggel várnak rám, de nem birtoklom őket.
Hitvallásod, hogy szeretnéd ledönteni a rókákkal szembeni sztereotípiákat.
Mindenképpen. A rókák megítélése még ma is a régi, több évtizedes rosszul berögzült sztereotípiákon alapul. Régen nagyon sok veszett róka volt. De már a ’90-es évek eleje óta vakcinázzák őket, így mára gyakorlatilag megszűnt a probléma. Elvétve akad egy-egy eset, amit sajnos azonnal felfújnak. Ugyanígy van a csirkelopásokkal. Az emberek ki vannak hegyezve a rókákra, pedig sok esetben nem róka, hanem például menyét a csirketolvaj. A róka nem dúvad, nem ,,balhézik”, kertekbe is csak nagyon ritkán tör be. Csak akkor agresszív, ha a kölyköknek vadászik. Fő tápláléka a pocok, nem a kertek tyúkjai.
Én azt szeretném bebizonyítani, hogy nem kell tőlük félni. Nem kell rögtön vadőrt hívni, ha feltűnnek, nem kell rögtön veszettet kiáltani. Igazából a veszett rókák elbújnak, nem mennek az ember közelébe. Én magam például még egyetlen veszett példánnyal sem találkoztam soha, de beszéltem már olyanokkal, akik évtizedekkel ezelőtt igen. Állatorvosokkal is folyamatosan konzultálok, így biztonsággal állíthatom, nincs ok a félelemre.
Ember és róka békében élhet egymás mellett – ez a hitvallásom, ezt szeretném az emberekkel elfogadtatni.
Nagyon sok időt töltesz velük. Tanítod őket?
A róka kíváncsi állat. 7-8 hónapos koráig hihetetlenül gyorsan tanul. Ravasznak mondjuk, de én mindig azt mondom, nem a róka ravasz, hanem az ember. Az ember mást mutat, mint ami. A róka nem. A róka azt mutatja, amit érez, amit gondol. Nem manipulál. Bár gyorsan tanulnak, én nem tanítom őket. Legyenek olyanok, amilyenek lenni akarnak.
Viszont sokat figyelem őket, mert kíváncsi vagyok. Volt már rá példa, hogy adtam Foxynak egy 4 kilós tyúkot, mert tudni akartam, mit tud csinálni vele. Elárulom, semmit nem tudott vele kezdeni. Ellenben simán kivadássza a hűtőből a kaját, ha kölykei vannak.
Megfigyeltem azt is, milyen sok gyümölcsöt, zöldséget esznek. Gyakorlatilag mindenevőnek mondhatók már.
Nagyon sokan figyelik és szeretik a Rókalest. Mit gondolsz, változott valamennyit a rókák megítélése amiatt, amit te nap mint nap megmutatsz a mindennapjaikból?
Hiszem, és remélem, hogy igen. Ez talán a Balatonfüreden feltűnő, parton pihenő róka esetéből is jól látszik. Az emberek hozzáállása pozitívabb volt.
Én Foxyn meg Lucán keresztül próbálom megmutatni, milyenek a rókák. Milyen az életük, hogy viselkednek. Persze nem azt mondom, hogy most mindenki tartson rókát háziállatnak, hiszen az nem lehetséges, és nem is ajánlott. A róka inkább macska, mint kutya. Mint egy öntudatos kandúr. Szokták mondani, hogy kutya hardveren macska szoftver fut. Ők nem háziállatként születtek, és soha nem lesznek háziállatok.
Mentesz is rókákat, sőt, épül a menhely és rezervátum. Mesélj erről kérlek!
Igen. Az egész országból mentek önkéntesek segítségével rókákat. Most is van nálam másfél hónapja egy, folyik a kezelése, és ha az állapota engedi, visszaengedem a természetbe.
Rengeteg lelkes önkéntes segít nekem, így ha az országból jön telefon, hogy sérült vagy csapdázott róka van, mindig van néhány lelkes rókavédő a környéken, aki elmegy érte, és eljuttatja hozzám. Nemrég például Perkátán volt egy csapdázott róka, kitettem a felhívást Tik-Tok-ra, hogy el kéne menni érte, tizenhárman azonnal reagáltak a felhívásomra, és hamar meg is oldódott a mentés. Vannak állandó segítségeim is, de sok a lelkes alkalmankénti, akik szeretetből segítenek.
Nemrégen tettem egy felajánlást is: ha bárhol az országban becsapdáznak egy rókát, ami a gazdának kárt okozott, ha a róka életben marad, én elmegyek érte, és a kárt is megtérítem.
Komoly hosszú távú céljaid is vannak.
Igen. Én nem szeretek szerepelni, a Rókales Tik-Tok csatorna sem rólam, csakis az állatokról szól. Azon dolgozom, hogy a rókák megítélése javuljon, hogy a róka és az ember elférjen békében egymás mellett. Ezért jött létre az Alapítvány, ezért épül az új menhely és a rezervátum is. Mivel az én lehetőségeim végesek, mind időben, mind anyagilag, az Alapítványhoz kötöttünk egy webshopot, amiben csakis magyar kézművesek termékei kaphatók. A bevétel az állatokhoz kerül, így nem az adományoktól függenünk. A menhelyre kerülnek a mentett rókák, amiket felgyógyítunk, szigorúan vakcinázunk, aztán visszaengedünk a természetbe. Amelyik nem visszaengedhető, az kerül majd a rezervátumba.
Az egész küldetésem lényege az, hogy a rókák megítélésén változtatni tudjak. Hiszen nem lehetek mindenhol ott, nem tudok én minden rókát megmenteni. Abban reménykedem, hogy az edukáció, amit én a videóimmal adok, és a Rókales képvisel, talán segítenek abban, hogy az ismeret sok emberhez eljusson, és ne a félelem, ellenálás, pusztítás legyen az első, ami a rókák kapcsán az emberek eszébe jut. Azt szeretném, ha az emberek megismernék a rókákat.
A másik hosszú távú célom pedig az, hogy elérjem, a rókákra is legyen tilalmi időszak, legalább a szaporodási időszakban. Jelenleg a róka dúvadként van számon tartva, így az év egészében szabadon kotorékozható, sok esetben kutyákat küldenek rájuk a kotorékba, amik egész almokat pusztítanak ki. El szeretném érni, hogy legyen rájuk is tilalmi időszak, kikerüljenek a dúvad besorolásból, valamint azt, hogy csak élvefogó csapdákkal lehessen elfogni őket.
A róka nem az ember ellensége, sok esetben a pockok irtásával még hasznos is, ideje végre leszámolni a régi berögződésekkel.
