Összesen 11 csontváz bukkant elő az M7-es melletti lelőhelyen, Balatonkeresztúr határában – írta a Balaton.hu.
2003–2004-ben zajló M7-es autópálya nyomvonalához kapcsolódó ásatások során Fábián Szilvia vezetésével feltárt többkorszakos lelőhelyen bronzkorra keltezhető sírok is előkerültek.
A HUN-REN BTK Régészeti Intézetében működő Lendület Mobilitás Kutatócsoport kutatási programjával együttműködésben a sírok emberi maradványait genetikai vizsgálatnak vetették alá a kutatók. Az eredményekből a napokban jelent meg tanulmány az Oxford Academic Molecular Biology and Evolution című folyóiratában Gerber Dániel elsőszerzőségével, ezt adta közre a Bölcsészettudományi Kutatóközpont.
A balatonkeresztúri lelőhelyen talált leleteket időben jól elkülöníthető korszakokra lehet felosztani. A tanulmányban vizsgált temetkezéseket az i.e. 2560–1620 közötti időszakban a Somogyvár–Vinkovci- és a Kisapostag-kultúrához, majd a mészbetétes kerámia kultúrájához tartozó közösségek hagyták maguk után.
A teljes genetikai állományt felölelő vizsgálatok elsődleges célja a csaknem ezer éves időtávlatban lezajlott népességtörténeti események feltárása volt. A cikkben tárgyalt temetkezések közül a legkorábbi, a Somogyvár–Vinkovci-kultúrához tartozó egyén harmadrészben az akkori dél-dunántúli őslakosok, kétharmad részben pedig a korszakban Európát benépesítő, kelet-európai sztyeppékről érkező népcsoportok, feltehetően a Baltikum térségéből származó ágának leszármazottja.
Az általa képviselt populáció genetikai összetételét tekintve jobban hasonlított a modern balkániakhoz, mint az őket valamikor i.e. 2200 környékén a térségből kiszorító, a Kisapostag-kultúrához tartozó közösség.
A vadászó-gyűjtögetők története a jégkorszak előtti időkre nyúlik vissza, ők voltak Európa őslakosai a földművelés elterjedése előtt. A vadászó-gyűjtögetők az i.e. 7. évezredtől fokozatosan beolvadtak a Közel-Keletről újonnan érkező földműves csoportokba, és az i.e. negyedik évezred elejére eltűntek Európából. A Kisapostag-kultúrához tartozó populáció genetikai kutatása radikálisan kitolta továbbélésük idejét.
A genetikai nyomokat követve ugyanennek a populációnak több megjelenését és ezzel együtt vándorlási útvonalát is felvázolták a kutatók, akik Németország, Csehország, Lengyelország, Ukrajna és a balti államok területén feltárt hasonló korú vagy korábbi időszakokhoz tartozó maradványokat vizsgáltak.
