Azt tudni kell, hogy a Holdnak nincs saját fénye, csak akkor látjuk, ha visszaveri a Nap fényét és olyan közelségben van a Földhöz, hogy az égboltnál is fényesebbé válik. Tehát egyrészt függ a láthatósága a keringési ciklusától, másrészt a Föld légköri sajátosságaitól. Ha nem lenne légköre a bolygónknak, akkor mindig látható lenne a Hold.
A Hold kering a Föld körül, újholdkor a Hold a Nap és a Föld közé kerül. Ilyenkor a Nap a túlsó oldalát világítja meg, és a sötét oldala van felénk.
A légkörünkben lévő gázrészecskék – főként a nitrogén és oxigén – szétszórják a rövid hullámhosszú fénysugarakat, beleértve a kék és lila fényeket. Ez a szóródás az, amitől kéknek látjuk az eget.
Ezen kívül az ég tisztasága is befolyásolja, hogy látjuk-e a Holdat. Erre egyébként ideális esetben egy hónapban 25 napon át lenne esélyünk.
Telihold idején a Hold csak éjszaka látható, mert napnyugtakor kel és napkeltekor nyugszik.
A Hold napi 12 órát tölt a horizont felett, de ez nem mindig esik egybe a nappali órákkal. Télen, amikor a középső szélességi fokokon rövidebbek a nappalok, kevesebb idő jut arra, hogy napközben látható legyen a Hold.
Az első negyedévben (egy héttel az újhold után) és a harmadik negyedévben (egy héttel a telihold után) a legjobb esély a Hold nappali szemlélésére. Ezekben az időszakokban akár napi 5-6 órán át is látható.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
