Hogyan vált a diótörő a karácsony emblematikus figurájává?

A diótörő figurák egyre népszerűbben karácsonykor, asztali díszként, karácsonyfadíszként, de még akár ember nagyságú szoborként is megtalálhatjuk. Mi a figura története és mi köze a karácsonyhoz?

Honnan ered a diótörő figura?

Németországban a diótörő figurák a jó szerencse szimbólumai, a hiedelem szerint szerencsét hoznak a házra és a gonosz szellemeket is távol tartják az otthonoktól. Régen a neve szerint valóban diótörésre használták őket, ma már a dekoratív jellegük miatt szeretik őket.

A 17. század óta léteznek, ekkor előszeretettel adták ezeket ajándékba egymásnak. Érdekesség, hogy ebben az időben nem csak ember alakban, hanem különböző állatok, madarak, kutyák formájában is léteztek.

Népszerűségük csak növekedett 1892-ben, amikor bemutatták Csajkovszkij utolsó színpadi művét, a Diótörőt, ami E.T.A. Hoffman, a Diótörő és az Egérkirály című meséje alapján készült, a története pedig karácsony estéjével kezdődik.

A leghíresebb diótörő figurák készítője Wilhelm Fuchtner volt, aki a balett bemutatója után kezdte el árusítani a dísztárgyait seiffeni műhelyében.

Világsikerét a II. világháborúból Németországból hazatérő amerikai katonáknak köszönheti, akik szuvenírként vitték hazájukba a babákat.

Amikor Amerikában is bemutatták a Diótörő balettet, óriási sikere lett és még ismertebbek lettek a bábuk is. A balett megnézése pedig hamarosan karácsonyi tradícióvá vált.

Egy igazi, kézzel készített figura hatvan különböző darabból áll, melyet hagyományosan élénk színekkel díszítenek, gyakori a piros és a zöld ruházat.

A diótörő és az Egérkirály története

E.T.A. Hoffmann A diótörő és az Egérkirály című meséje karácsony estén játszódik a Stahlbaum családnál. A két testvért, Marikát és Friccet keresztapjuk játékokkal halmozza el. Marikának egy diótörő katona tetszik meg, de testvére is ezzel szeretne játszani és hamar tönkre is teszi. A kislány ápolni kezdi a babát. Majd egy látomás jelenik meg előtte, melyben egy hétfejű Egérkirály csatába száll az öccse játékkatonáival. Az egerek nyerésre állnak, ami megrémíti a lányt, gyorsan véget is vet a csatározásnak, majd elájul.

A kislány hiába meséli el a történteket a felnőtteknek, nem hisznek neki, kivéve a keresztapja. Ő elmond egy mesét egy elátkozott hercegnőről, egy Egérfül boszorkányról és egy hercegről, akit becsaptak. Eközben az egerek elözönlik a család házát, de a diótörő figura újra életre kel és a lány segítségére siet. Miután a diótörő megölte a szörnyű Egérkirályt, Marikát egy csodálatos utazásra viszi Babaországba.

1844-ben Alexander Dumas átdolgozta a történetet és ez lett Csajkovszkij a balettjének az alapja.

Csajkovszkij balettje

1892. december 18-án mutatták be először a szentpétervári Mariinszkij Színházban (a szovjet időkben Kirov Balett) Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó balettjét, A diótörőt, amely azóta a világ balettszínpadainak elmaradhatatlan karácsonyi programja.

A Cári Színház főigazgatója és koreográfusa, Marius Ivanovics Petipa rendezte és írta a balettet. Az volt a célja, hogy egy olyan lenyűgöző látványvilágú darabot vigyenek színpadra, ami addig még soha se született.

Csajkovszkij először nem is akarta elvállalni a darab megkomponálását, attól tartott, hogy a sok díszes ruha és pompás díszlet elnyomná az általa szerzett zenét. De aztán mégis magával ragadta a mese és elvállalta a zeneszerzést. A mű 1892-re készült el három felvonásban. Magyaroroszágon először 1927. karácsonyán mutatták be.

Kapcsolódó

Diótörők őriznek egy takaros családi házat Mélykúton

A mesés óriásbábok garantálják a karácsonyi hangulatot.