A Balaton legnagyobb balesete 1954. május 30-án történt, amikor felborult a Pajtás nevű gőzhajó. 23 ember meghalt, több mint ötvenen megsebesültek. A történtekkel kapcsolatos teljes igazságra csak évtizedekkel később derülhetett fény, bár egyes túlélők azt gondolták, így is maradtak homályos részletek.
A Pajtás története
A csavargőzös 1918-ban épült a Schlick-Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyárban. Ekkor dunai átkelőhajó volt, amíg a II. világháborúban aknára nem futott, majd a Markó utcánál elsüllyedt.
1946-ban kiemelték a folyóból és felújították és a Balatoni Hajózási Vállalat tulajdonába adták. Ez lett a balatoni hajózás egyik első hajója és a Pajtás nevet kapta. Ehhez a siófoki hajójavító műhelyben másik, a korábbinál nagyobb hajócsavart kapott, a hajótestet is megmagasították, a fedélzet jelentős részét befedték, hogy több utast szállíthasson. Viszont állékonysági vizsgálatot nem végeztek rajta. A hajó kapitánya többször, írásban is kifogásolta, hogy az átépítés nem megfelelő, nem lehet biztonságosan haladni a megmagasított hajóval, de az illetékesek ezzel nem törődtek.
A tragédia
Gyereknap volt éppen aznap, jó látási viszonyokkal, szívesen indultak az emberek hajókirándulásra. A Pajtás Siófokról Tihanyba ment volna Balatonfüred érintésével menetrend szerint. A fedélzeten a hat fős személyzet kb. 170-175 utast szállított.
Kálnai Attila akkori hadihajós tiszt, ott volt a balatonfüredi kikötőben azon a vasárnap délelőttön.
Két barátommal a balatonfüredi hajógyárat néztük meg, ahol a dunai flottilla hajói készültek, majd kimentünk a kikötőbe, és onnan, a Tagore sétányról láttuk, ahogy a Pajtás kikötött a mólónál. A kikötőben rengetegen voltak, mert éppen vitorlásverseny indult. Amikor a Pajtás később elindult a mólótól, feltűnt nekem, hogy nekitámaszkodik a kikötő oldalának, és a merülési szintet jelző csík is a víz felszíne fölé emelkedett. Azt mondtam a barátaimnak, hogy a fizika törvényei szerint a hajó fel fog borulni
– emlékezett vissza.
Amikor a füredi kikötőt készült elhagyni a hajó, az épp akkor rendezett vitorlásverseny tárult az utasok szeme elé, ami miatt a sok ember hirtelen átment a hajó bal oldalára, hogy lássák a viadalt. A túl magasra átépített hajó hirtelen balra billent, majd imbolyogni kezdett. A megrettent emberek akaratlanul is megpróbálták kiegyenlíteni a dülöngélést és a jobb oldalra szaladtak, mire a hajó jobbra dőlt. A pánikba esett utasok ekkor ismét átszaladtak a bal oldalra. Erre a hajó ismét balra dőlt mintegy 45 fokos dőlésszögben, elérte a holtpontot és fel is borult, Heisz János kapitány minden ellenkormányzási kísérlete ellenére. A hajó felborulásának oka az átépítése lehetett, mivel ezzel igen instabillá vált.
Vámos Gyula fűtő sok túlélőt mentett meg azzal, hogy kiengedte a gőzt, megelőzve ezzel a hajó felrobbanását, de ő maga ott lelte halálát.
A Pajtás szinte megmerevedett egy pillanatra. Az emberek elkezdtek kiabálni, sikoltozni, sokan már akkor a vízbe ugrottak. Majd a hajó az oldalára borult. A csavarjai kiemelkedtek a levegőbe, a kazánja kiszakadt. Ha akkor a kazán is felrobban, sokkal többen haltak volna meg
– mondta el Kálnai Attila korábban az MTI-nek.
A vitorlásverseny egyben az utasok szerencséjét is jelentette, ugyanis rögtön megkezdték a mentést a hajókról Dolesch Iván hangosbemondóba kiáltott utasítása nyomán.
A legtöbb embert, szám szerint 20-at, a vitorlásversenyen részt vevő, Szabady Tibor mentett ki, aki beúszott a felborult és süllyedő hajó utasterébe és egyesével húzta ki az úszni nem tudó embereket a vízzel elárasztott kajütön keresztül. Szabady korábban felderítő és vadászpilóta volt a második világháborúban, öttusázó múltja révén igen jó úszónak számított.
Csendes Endre, az egyik túlélő a tragédia idején 19 éves volt. Mint mesélte, a hajó megdőlésekor az elmerülő oldalon volt. Kétszer is sikerült vízfelszínre törnie, de végül a többiek lehúzták. Elveszítette az eszméletét, és később a veszprémi kórházban tért magához. Soha nem tudta meg, ki mentette meg az életét. Később neki kellett azonosítania barátai holttestét.
A kapitányt a baleset után azonnal letartóztatták, nyolc és fél hónapig volt vizsgálati fogságban, első fokon öt társával együtt összesen 30 év börtönre ítélték. A legfelsőbb bíróság társait felmentette, és Heisz János büntetését nyolc és fél hónap börtönre változtatta, melyet a vizsgálati fogsággal letöltöttnek minősítettek.
A történtek eltussolása
A magyar hajózás történetének második legsúlyosabb tragédiájáról a Rákosi-korszak irányított nyilvánosságában nem volt szabad a valóságnak megfelelően beszámolni. Az ÁVH éppen ott tartózkodó emberei a segítségnyújtás helyett a baleset hírének eltussolásával törődtek, többek között azáltal, hogy kihúzták a filmet a szemtanúk fényképezőgépeiből, illetve megfélemlítettek minden jelenlévőt, hogy nem beszélhetnek senkinek az ott látottakról.
A borulás után azonnal megkezdődött a mentés a partról és a vitorlásokról. Tizenkét halottat láttam, a holttesteket a mólón, vendéglői abroszokkal letakarva fektették le. Aztán a hangosbemondó felszólította az odasereglett embereket, hogy ne fényképezzenek, majd arra, hogy hagyják el a móló területét. Később három autóval megérkeztek a karhatalmisták, akik lezárták a kikötőt
– emlékezett vissza Kálnai Attila.
A korabeli újságok, a Szabad Nép és a Tolnai Napló is a balesetet bagatellizáló beszámolókat jelentettek meg a tragédiáról, mindössze 12 áldozatról és néhány sérültről írtak a lapok. A tragédia 30 évig tiltott téma volt, emiatt olyan téves hírek, pletykák is terjedtek, amik akár 500 főre is tették az áldozatok számát.
A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a „Pajtás“ nevű balatoni csavargőzös 1954. május 30-án délelőtt 11.45 órakor Balatonfürednél felborult. A hajón a személyzettel együtt 185 fő tartózkodott. A mentési munkálatok a szerencsétlenség után haladéktalanul nagy erővel megindultak. A hajón utazók közül tizenkét személy: Csomai Antalné, Csomai Piroska, Csernus Ferencné, Vittmann Sándor veszprémi lakos, Villányi Mária mözsi, Vituska Mária őcsényi, Ötvös Iván mesterszállási, Bernhardt Gyuláné pesterzsébeti, Huszti Mária hajdúnánási, Homonnai Imre beregdaróci, özv. Domemis Gyuláné budapesti és Göbölyös László szekszárdi lakos életét vesztette. Többen kisebb sérüléseket szenvedtek.
– írta “Hajószerencsétlenség a Balatonon” című cikkében a Tolnai Napló 1954. június 3-i 130. számában.
A Pajtás harmadik élete
A szerencsétlenség után a hajót ismét kiemelték a vízből.
Kálnai Attila elmondta, hogy a Pajtást ezután elvontatták, és elvégezték rajta azt a dőléspróbát, amelyet korábban, első balatoni vízrebocsátása előtt is meg kellett volna tenni. Ennek lényege az, hogy tucatnyi ember oda-vissza sétál egyszerre a fedélzet egyik oldaláról a másikra, és így ellenőrzik a hajó stabilitását. A Pajtás dőléspróbáját néhány kísérlet után le kellett állítani, mert a hajó ismét a boruláshoz közeli állapotba került.
Később motorhajóvá alakították, átkeresztelték Siófokra, később pedig Dömsöd néven újból a Dunán járt az 1987-es nyugdíjazásáig. 2002-ben magántulajdonba, majd nem sokkal később a pilismaróti roncstemetőbe került.
A tragédia emlékére 1999. május 30-án egy emlékművet állítottak Balatonfüreden és Balatonakalin.
