A szártalan bábakalácsról, az intézmény címernövényéről írt a Bükki Nemzeti Park.
Gál Renáta, a nemzeti park projekt referensének írásából kiderül, hogy a Szártalan bábakalács (Carlina acaulis) a hegyi rétek, kaszálók és legelők, félszáraz gyepek különleges megjelenésű, más fajjal összetéveszthetetlen ritkuló növénye.
A különleges növény rövidszárú vagy majdnem szártalan, levélrózsás évelő, amely a nyári hónapokban, július és szeptember közötti időszakban virágzik.
A virágszirmoknak látszó ezüstösen csillogó fészekpikkelyei száraz, napsütéses időben nyílnak ki. Innen kapta számos idegen nyelvben a népi nevét, németül Wetterdistel (időjárásbogáncs), Sonnenblume (napvirág), franciául chardon du beau temps (jó idő bogáncs).
A magyar népi hiedelem úgy tartotta, hogy ha a gyógynövény virágai bezáródnak, akkor hamarosan esni fog. A szártalan bábakalács népies elnevezése még a szamártövis, vad articsóka vagy földirózsa.
A növényt régen a fővárosi piacokon száraz csokrokba kötve árusították. A középkori füvészek szerint a bábakalács csak akkor hatásos, ha Szent István havának közepe táján a kora reggeli órákban a harmatos fűben szedik. A szártalan bábakalács gyökerét a népi gyógyászatban gyomorpanaszokra napjainkban is használják.
A növény hazánkban védett, természetvédelmi értéke 5000 forint.
