A Mikulás kultuszának történelmi alakulásában Kulik Melinda néprajzos-muzeológus segített eligazodni, és elsőként az amerikai Santa Claus egyik ősének, Szent Miklósnak a legendáját elevenítette fel, aki már a 6. századtól egy nagyon kedvelt szentje volt a keresztény hagyománynak.
Ahogy az köztudott, Szent Miklós valamikor 2. és a 3. század környékén élhetett Mira városában és sok legenda kapcsolódik a személyéhez. Amit mindenki ismer, az a történet, amikor egy szegény családnak segített, ahol élt három lány, akik eladósorba kerültek, de nem volt elég pénz, hogy férjhez adják őket. Mivel nem volt meg a hozomány, rabszolgasorba kerültek volna a lányok, de Miklós megszánta őket, és mindegyik lánynak egy-egy erszényt rakott az ablakába, így férjhez mehettek
– mesélte a muzeológus.
A másik, kevésbé ismert történet az pedig a gyerekek védelmezőjeként feltűnő Szent Miklós legenda, amikor egy szörnyű bűncselekmény történt. Egy kocsmáros ölt meg három fiatalt, és hordóba rejtette a testeket, Szent Miklós pedig feltámasztotta őket.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="4578" width="3740" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Azt kell tudni, hogy e gazdag tradíciónak köszönhetően Szent Miklós nagyon sokaknak a védőszentje lett, a hajósoknak, kalózoknak, kereskedőknek, a gyerekeknek, a férjhez menni szándékozó nőknek. 1087-ben pedig Szent Miklós maradványai átkerülnek Bari városába és innentől már nemcsak az ortodox, hanem a nyugati keresztények körében is központi szerepet kap.
Amikor a protestánsok teret hódítanak, kissé háttérbe szorul Szent Miklós mítosza, mert ebben a keresztény irányzatban nem a szenteket tisztelik, Jézus tanításait, teológiai hagyományait tekintik a legfontosabbnak. Az evangélikusoknál így a Szent Miklós emlékezetéhez fűződő ajándékozás átkerült karácsonyra. (Miklósnak ugyanis december 6-a a halálának az évfordulója, ezért ünnepelték ekkor a szentet.)
Az a mítosz egyébként, hogy valaki ajándékot osztogat, szánon érkezik, azzal repül, nemcsak a keresztény hagyományhoz kötődik. Ezért is tudott ez a legenda gyorsan és széles körben elterjedni. Az északi népek mitológiájában például Odin az égen repül és ajándékot osztogat. Ezért amikor a kereszténység a pogány világban is gyökeret vetett, már voltak a téli napfordulóhoz kapcsolódó hasonló ünnepek, szokások.
Kulik Melinda elmonda, hogy a protestáns térhódiás ellenére a holland katolikusok továbbra is megtartották Szent Miklós ünnepét, amikor vásárokat tartottak és megjelent a püspöki alak is és az ajándékozás, lakoma. A hollandok kivándorolnak Amerikába, megalapítják új Amszterdamot, New York-ot és tartják továbbra is Szent Miklós hagyományát, ekkor még a szent halálához kötődően december 6-án.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1186" width="980" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
1809-ben Washington Irving történész megírja New York történetét is, amiben a hollandok Szent Miklós ünnepéről is szó esik. Itt már úgy szerepel a leírás, hogy a város felett repül szekéren Szent Miklós és ajándékot osztogat és a hollandok Sinterklaasnak nevezik. Itt beszélnünk kell még az angol hagyományokról is, hogy megértsük a mai Santa Claus alakját. Az Amerikába települt angolok magukkal hozták a Father Christmas mitologikus alakját, ami a karácsony megszemélyesítése volt az angol folklórban. Ő a karácsonyapó, aki a néphagyományukban nem volt egy ajándékozó személy, inkább egy bohém, a mulatozás alakja.
Santa Claus születésénél pedig egy Clement Clarke Moore nevű lelkész bábáskodik, aki 1822-ben a lányainak ír egy verset, aminek az a címe, hogy „The Night Before Christmas”, amelyben megjelenik már az a modern Mikulás, aki rénszarvasokkal jár házról-házra és ajándékokat oszt. Az 1840-es években Philadelphiában egy nagyobb üzletben megjelenik egy ilyen mikulásmakett és itt már kezdik Santa Clausnak nevezni a holland Sinterklaas (Sint-Nicolaas) kifejezés nyomán.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1600" width="1283" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az a kép, amit pedig már mi ismerünk, mint az amerikai Santa Claus, az 1881-es évhez kapcsolódik, amikor egy Thomas Nast nevű karikaturista a vers alapján megrajzolja az amerikai télapót piros ruhában, prémmel, övvel, aki az északi-sarkon lakik és manók segítik a munkáját, ráadásul még feleséget is rajzolt neki, a képnek pedig azt a címet adta, hogy Látogatás a Mikulásnál. Ez az a formátum, ami aztán végleg elterjedt Amerika-szerte
– részletezte Kulik Melinda.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="3144" width="4696" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Így tehát – nálunk leginkább az amerikai filmekből ismert – Santa Claus Mira püspökének, Szent Miklósnak, a hollandok Sinterklaas és az angolok Father Christmas alakjainak az avatárja. Ami pedig a Coca Cola vállalathoz kötődő mítoszt illeti, miszerint az ő reklámfogásuk volt ez a pirosruhás télapó kép, csak egyszerű szóbeszéd, városi legenda, nem sok köze van a valósághoz. Legfeljebb annyi, hogy az 1930-as évektől előnyösen kihasználták a reklámkampányaikhoz Santa Claus már régóta ismert alakját.
A karácsonyfa történetéről ide kattintva olvashat cikket, régi idők karácsonyi ünnepeiről pedig ebben a cikkben talál sok érdekes fotót a Fortepan gyűjteményéből!
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
