Így akarták magyarosítani a hónapok neveit

Az elmúlt évszázadokban több próbálkozás is volt arra, hogy magyarosítsák a hónapok neveit. Erre vállalkozott Barczafalvi Szabó Dávid, az egyik első és legerőszakosabb nyelvújító is a XVIII. század végén, a XIX. század elején.

A szógyártásnak 1785-től rugaszkodott neki, a következő évben pedig már azt tudatta olvasóival: új szavakat fog használni „mindaddig, amíg csak azoknak nem tetsző volta felől” nem tudósítják. Barczafalvi mindent magyarul akart kifejezni, és a közhiedelemmel ellentétben nem önkényesen, hanem tizenkét pontba összefoglalt saját szabályrendszere szerint látott munkához. Mikor szemére vetették, hogy „nem egy emberé a szó csinálás, hanem az egész Nemzeté”, nem kis öntudattal ezt válaszolta:

helyes, én is úgy tartom, de hogy igazán kimondjam: én nem egy embernek tartom magamat, hanem, hogy úgy szóljak, egész Hazának.

Csinálmányai közül mintegy száz meggyökeresedett és ma is használatos, mint: cikk, esernyő, külföld, mondat, olvasmány, társadalom, zongora, belváros, művész, csontváz, szerkezet.

Barczalvi a 12 hónapot is magyarosította, de ebből végül nem lett semmi. Hogy milyen neveket képzelt el a januárnak vagy épp az augusztusnak, az alábbi galériánkból kiderül.