2025. február közepén az átlagosnál hidegebb időjárás volt az országban, így a Balaton térségében is. A hideg hatására a sekélyebb tavak felszínén megjelent, majd megvastagodott a jég. Egyes híradások a hidegre alapozva a Balaton befagyását jósolták, azonban csak a zárt öblökben, kikötőkben, illetve a sekélyebb vizeken jelent meg rövidebb ideig a jég, a nyílt vízen összefüggő jégtakaró nem alakult ki. A Balaton vizének hőmérséklete a HungaroMet Zrt. Siófoki Viharjelző Obszervatóriumának mérései alapján nem csökkent 1 fok alá. Korábbi években ugyanakkor előfordult, hogy februárban a mostaninál kevésbé fagyos időben is megjelent az összefüggő jégpáncél a Balatonon.
A metnet.hu portálon Horváth Ákos írása az elmaradt befagyás fizikai-meteorológiai hátterét mutatta be.
Egy “igazán hideg” télen – amelyre utoljára 2016-2017 telén volt példa – legtöbbször egy nyugalomba jutó hidegfront után jelent meg az összefüggő jég. A hidegfronttal járó fagyos szél egész mélységében átkeverte a Balatont, majd az éjszaka elcsendesedő hullámzás nyomán a víz felszínéről meginduló hosszúhullámú kisugárzás annyira lehűtötte a vízfelszínt, hogy reggelre megjelent az összefüggő, sima jég. Ritkábban előfordult az is, hogy egyáltalán nem állt le a hideg szél és így hullámzás közben, jégkockákat képezve fagyott be a Balaton.
A februári hideg periódus során a térséget elárasztó hideg levegő és a talajfelszín is meglehetősen száraz volt, így nem alakult ki az ilyenkor szokásos köd vagy alacsony szintű felhőzet. Ennek következtében a nappali órákban a rövidhullámú napsugárzás által nagyobb mennyiségű energia jutott a Balaton felszínére. A rövidhullámú – vagy látható tartományú – napsugárzás mélyebben be tud jutni a vízfelszín alá, ezért van például a tengerben világos akár 50-100 m mélységben is.
Míg a talajfelszínt csak 1-2 centiméter vastagságban melegíti fel februári napsugárzás, a jégmentes Balatonnál teljes mélységében elosztva történik az energia átadás
– olvasható a tanulmányban.
Ezzel szemben éjszaka a lehűlés egyik motorja a hosszúhullámú kisugárzás, ami viszont csak közvetlenül a víz felszínéről történik, így a mélyebb vízrétegekből nem jut ki sugárzási energia. Sugárzási szempontból tehát a Balaton egyfajta üvegházként működik, szemben azzal a vékonyabb talajfelszínnel, amely nappal gyorsan felmelegszik, éjszaka pedig gyorsan le is hűl. Mivel az energia egyensúlynak hosszabb távon a víznél is fenn kell maradnia, ezért kisebb részben a vízfelszín és a levegő közvetlen érintkezése során adódik vissza valamennyi hő a légkörnek, nagyobb részben pedig a víz párolgásával. A vízfelszín párolgása során a víztömeg egy része nagyobb energia állapotú vízgőzzé alakul át elhagyva a vízfelszínt, ezáltal s párolgás tömeghez kötötten energiát visz ki a vízből. Ezt az energiát a párolgási hővel számszerűsítik a fizikában.
A párolgás viszont függ a hőmérséklettől ami február közepén éjszakánként nagyon alacsony volt, így a párolgással járó hőleadás is csekélyebb volt
– fogalmazott a szerző.
Összevetve a nagyobb tömegű, nagyobb vízmélységű és nagyobb vízfelületű Balatont a talajjal, vagy a sekély tavakkal, elmondható hogy a Balaton a rövidebb ideig tartó de már jelentősebb februári napsütés hőenergiáját jobban meg tudta tartani, ami hozzájárult ahhoz, hogy a februári átlagosnál alacsonyabb hőmérséklet ellenére sem fagyott be a magyar tenger.
Nemrégiben fotókkal illusztrálva megmutattuk a Balaton jégbe zárt világát, és a hattyúk életét a magyar tenger téli égszínkék vizén. Olvashattak arról is a napokban, hogy vastag jégréteg tartotta fogságban Nógrád legszebb tavát.
