Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály (MME KHVSZ) közösségi oldalán osztotta meg a hírt Petrovics Milán, akinek tavaly előszőr sikerült fotót is készítenie a kínai lágyhéjú teknősről a Csónakázó-tóban.
Azt már akkor leszögezte, hogy valószínűleg több példány is élhet a vízben. Ez azonban most biztossá vált, hiszen a kiemelet invazív teknős nagy meglepetésre nem ugyanaz az egyed, mint amit Milán múlt év augusztusában lefényképezett.
Tavaly nyár végén viszonylag nagy port kavart, amikor a tatabányai Csónakázó-tóban egy kínai lágyhéjú teknőst fotózott le Milán és mint azt leírta: az állatról nem sokat lehetett tudni, csak a faj jellegzetességeit, meg azt, hogy talán nincs egyedül a tóban.
Viszont ma elérkezett a pillanat, amikor az első példány kikerült a tóból, kissé keserédes hangulatban, ugyanis nem ezt a példányt fotóztam, ami azt feltételezi, hogy a faj több képviselője is úszkál a tóban
– írta a bejegyzésben, kiemelve, hogy az állat a szokásosnál is vehemensebb védekezése okán még nem jelent veszélyt az emberre, és megtámadni sem fog senkit. Csak akkor harap, ha veszélyben érzi magát.
Milán a Sokszínű Vidéknek elárulta, hogy a tavaly lefotózott egyed egy sokkal nagyobb testű állat volt, közel kétszer ekkora, így egyelőre annyi a biztos, hogy egy példány még él a tóban, ha épségben átvészelte a telet.
Petrovics Milán a Duna-Ipoly Nemzeti Park önkéntese és részt vett már az ELTE Ökológiai Kutatócsoport munkatársaival egy projektben, ahol invazív hangyafajokat kutattak, és tártak fel az ország több botanikus kertjében és melegházában.
Ami pedig a kínai lágyhéjú teknős viselkedését illeti, az merőben eltér a sajnálatos módon már megszokott ékszerteknős és egyéb észak-amerikai víziteknős fajoktól.
Azokat viszonylag könnyű begyűjteni, hiszen látványosan kiülnek mindenféle vízből kilógó tereptárgyakra napozni, általában kezesek, fogságban tartott éveik alatt megszokták az ember társaságát, és összekapcsolták azt a rendszeres etetések általi táplálékkal. Így aztán a nyári, aktív időszakban nem is idegenkednek tőlünk, nem jelent problémát az összeszedésük
– emelte ki Milán
Ezzel szemben a lágyhéjú teknős más. Napozás helyett inkább csak napfürdőzik, a vizet nemigen hagyja el, és nem is mutatja meg magát annyiszor, mint a fent említett társai.
Ezzel az egy példánnyal viszont szerencsém volt, a parthoz közeli nádasban bukkantam rá, így ebben az esetben könnyű volt onnan kiemelni.
Mivel a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai jellemzően a Fővárosi Állat-és Növénykert intézményébe szállítják a begyűjtött állatokat, így ennek a teknősnek is ez lesz a sorsa.
Megtudtuk azt is, hogy ez a faj a többi invazív teknőshöz képest elenyésző példányszámmal rendelkezik a hazai vizekben, így az esetleges szaporulat esélye alacsony.
Mivel ezek a fajok olyan égövből származnak, ahol a hideg tél, és az azzal járó hibernáció jelen van, ezért úgy gondolom, hogy a megállításuk egyetlen módja, az egyedek összegyűjtése a természetből
– szögezte le Milán.
Azzal kapcsolatban, hogy az állat mennyire veszélyes az emberre, Petrovics Milán elmondta, hogy ketté kell választani az agresszív és defenzív viselkedést.
Való igaz, a lágyhéjú teknős méretéből, és vehemens viselkedéséből adódóan jóval nagyobb sérüléseket képes okozni az embernek, mint más invazív társai. De erre kizárólag abban az esetben tesz kísérletet, ha veszélyben érzi magát. Akármilyen fájdalmas harapással bír, amíg a tóban van, nem jelent veszélyt egyetlen emberre sem. Nem fog onnan kijönni, és megtámadni valakit. Sőt, zavarás hatására is mindig a menekülést fogja választani a támadás helyett.
Az országban már más helyen is fedeztek fel példányokat, az MME információi szerint a Lázbérci-víztározóból és Ráckevei Dunából is került elő kínai lágyhéjú teknős.
Arról is beszámoltunk, hogy veszélyes invazív fajok jelentek meg a Rákos-patakban és találtak már kihalás szélén álló teknősfajt is a tatabányai Csónakázó-tóban. Nemrég pedig egy óriásteknős sétált be egy kertbe a Bükkben.
