Gyerekkorunk ikonikus helyszíne volt, ahová vidékről minden nyáron felutaztunk. Ezeket a ritka alkalmakat ugyanúgy vártuk, mint a karácsonyt. A Budapesti Vidámpark a csodák, kalandok, hihetetlen élmények színhelye volt. Robogni a fa állványos hullámvasúton, csukott szemmel sikoltozva végigizgulni a szellemkastélyt, teljes átéléssel hallgatni a János vitézt a barlangvasúton, vagy fentről csodálni a várost az óriáskerékről olyan élmény volt, ami kitörölhetetlenül velünk maradt.
2013-ban végleg bezárta kapuit, de aki gyerekként járt ott, örök emlékként őrzi az élményeket. Nosztalgiázzunk most egy kicsit.
Vurstli és Angol Park
Vidámpark területén már az 1830-as években is zsongott az élet, mutatványos tér és vásári mulatság várta a nagyérdeműt. 1838-ban Wexlehner Sebestyén állandó mutatványos letelepedési engedélyt kapott, így hivatalosan innen számítják a Vurstli – a Vidámpark elődjének – születését. A hely az 1800-as évek közepére igazi közönségkedvenc lett. Ide járt a városi lakosság – elsősorban a munkásosztály és az alsóbb társadalmi rétegek – szórakozni. Körhinták, céllövöldék, bábjátékok, kötéltáncosok és mutatványosok kavalkádja várta őket. 1862-ben már lóhajtású óriáskerék is állt a területen, és három színház is működött: a Műszínkör, a Hőköm színház és a Törpeszínház.
1896-ban az ezredéves kiállítás részeként a Városligetben, a Vurstli közelében megnyílt az Ős-Budavára, egy hatalmas szórakoztatókomplexum, ami 1910-ig fogadta a látogatókat. Fából és gipszből épült fel az elképzelt török kori Buda, ahol borozók és vendéglők sorakoztak.
Bár tizenöt év múlva az Ős-Budavárát lebontották, jött helyette az Angol Park, amely elegánsabb szórakozóhelynek számított. A park alapításának célja elsősorban az volt, hogy Budapest lakosainak európai színvonalú, modern szórakozási lehetőséget biztosítson. Egyfajta kulturális és társadalmi tér volt.
Körhinták és láncos hinták várták az érdeklődőket, felépült a Sárkányvasút, utána a favázas hullámvasút, dodzsem és az Elvarázsolt Kastély is csalogatta a közönséget. Az „alpesi falu” házaiban tiroli zenekar muzsikált, táncosok és énekesek gondoskodtak a jókedvről.
A 20. század elején tehát már két világ is működött egymás mellett: a népiesebb Vurstli és a csillogóbb Angol Park. A Vurstli 1938-as centenáriumán még a Latabár testvérek is felléptek, a látványosságok között pedig egy ideig a Feszty-körkép is helyet kapott.
Budapesti Vidámpark
A második világháború után új korszak kezdődött: a két park közötti kerítést eltüntették, és 1950. május 22-én a Vurstlit és az Angol Parkot hivatalosan is egyesítették. Így született meg a Budapesti Vidámpark. A létrehozás állami projekt volt: a főváros tanácsa és a Magyar Népköztársaság kulturális szervei koordinálták, az építésben azonban számos neves magyar mérnök, építész és tervező vett részt, akik igyekeztek modern, tartós és esztétikus attrakciókat létrehozni.
Az egykori Angol Park néhány kedvencét – például a Hullámvasutat vagy a Mesecsónakot – integrálták és korszerűsítették. A kivitelezés gyors ütemben zajlott, az 1960-as és 1970-es években pedig újabb gépek és látványosságok érkeztek, köztük szovjet, kelet-német és csehszlovák gyártmányú szerkezetek.
1956-ra már 65 szórakoztató játék üzemelt, és több mint 2 millió ember kereste fel a vidámparkot. A vásári móka és a modern szórakoztatás így fonódott össze, és vált a budapestiek egyik legkedvesebb élményhelyévé.
2 forintos szórakozás
A parkba való belépésért fizetni kellett, 1970-1975 körül 2 forint volt a belépődíj. A menetdíj az egyszerűbb attrakciókon 1975 körül 1 forint volt, a komolyabbakon (például: hullámvasút) 2 forint. Egyetlen kivétel a dodzsem volt, melyhez 5 forintos zsetont kellett a pénztárban vásárolni. Ezután már nem kellett a kocsikból kiszállni, csak további zsetonokat bedobni. A játékautomaták 2 forintossal működtek.
A ’90-es években az árak rohamtempóban vágtattak felfelé. A hullámvasút ára 2 forintról 500-ra nőtt alig tíz év alatt.
Ikonikus játékok
A Vidámpark egyik ikonikus eleme a hullámvasút volt, ami 1922-től működött. A fa szerkezetű hullámvasút Dragon Ervin tervei alapján készült. Eredetileg Hegyivasútnak hívták, és a maga korában az egyik legnagyobb volt a világon, 971 méteres pályahosszal. Több szerelvénye volt, és a 90-es évekig a Vidámpark egyik legkedveltebb attrakciója maradt.
A mesecsónak – ami egy vízi mutatvány volt, barlangszerű alagutakkal – eredetileg a Csodacsónak néven indult, és a Hullámvasút alatti területre építették. Már az 1912-ben megnyílt Angol Parkban is ismert volt, és a 60-as évektől mesefigurákkal díszítették.
Az óriáskerék vagy más néven panorámakerék 1974-től üzemelt, 31 méter magasságával ez a szovjet gyártmányú szerkezet volt a Vidámpark egyik látványossága. 20 kabinja egyszerre 80 fő befogadására volt alkalmas. A panoráma fantasztikus kilátást nyújtott a Városligetre és Budapest környékére. Elődje a barlangvasúttal szemközt állt egykori, jóval kisebb óriáskerék volt, melyet elöregedés és egy baleset miatt az 1960-as évek végén lebontottak.
A körhinta, más néven Schäftner-féle körhinta, 1906 és 1908 között épült. Eredetileg a Vurstli játéküzemeinek egyikeként működött. Az elmúlt majdnem száz év alatt többször lepusztult az építmény, de 1997-ben egy nagyszabású restauráción esett át, amelynek során visszaállították például a fa bejárati ajtókat, a kupolát és a díszes mennyezeti festményeket, és eltávolították a sok réteg festéket a lovakról és angyalkákról. A felújítás magas színvonalát az Európa Nostra-díjjal ismerték el, és a körhintát műemlékké nyilvánították.
A Budapesti Vidámpark szellemvasútja, eredetileg barlangvasútként volt ismert, és az egyik korai és népszerű attrakciónak számított. Barlangszerű alagútban haladt, különféle látványelemek között. A szellemvasút a park fontos része volt, látványos mutatványaival és hangulatos belső dekorációival.
A vidámpark hanyatlása
A vidámpark az 1950–1980 közötti időszakban az általános népszórakoztatás egyik fontos intézménye volt. A nyolcvanas években évi 3 millió látogatót vonzott, azonban a 90-es évek végére a szórakozási szokások, mint az utazás, a videójátékok terjedése, valamint az árak gyors növekedése miatt egyre csökkent a népszerűsége. A retro hangulat és a lepusztult környezet nem tudta felvenni a versenyt a modern, megújult európai élményparkokkal, ezért a látogatottság folyamatosan esett.
A játékok színvonala egyre inkább elmaradt a nemzetközi trendektől, a karbantartási problémák, valamint a devizában törlesztendő bérleti díjak egyre nagyobb gondot okoztak. A Vidámpark 1994. január elsején egyszemélyes részvénytársasággá alakult, ezzel újabb lehetőségek nyíltak, hiszen a részvénytársaság mobilabb forma, mint a vállalat, ám hiába érkeztek új játékok a parkba, mégsem sikerült megállítani a hanyatlást, így a 2000-es végén már súlyos adósság halmozódott fel.
2008-ban már felmerült a bezárás kérdése, a látogatószám drasztikus csökkenése miatt. A fővárosi tulajdonos nem akarta anyagilag támogatni az intézményt, így a park kizárólag az árbevételekből próbált megélni. A bezárás végül 2013-ban következett be, amikor az Állatkert átvette a területet, hogy új fejlesztéseket valósítson meg. 2013. szeptember 30-án, hétfőn volt az utolsó nyitvatartási nap. A munkanap, valamint a késő őszies, borús, szeles idő ellenére a park fénykorára emlékeztető látogatottság volt.
Aztán a Budapesti Vidámpark történelme lezárult.
Emlékszel még a takarékbélyegre? Hát a régi magyar mesékre, tévéműsorokra? Sok szép emlék a gyerekkorból, amire jó néha visszagondolni.
