A Duna-Ipoly Nemzeti Park a közösségi oldalán tett közzé két fotót, amelyen jól látható, hogy milyen brutális módon túrják szét a gyepes területet a vadak, leginkább a vaddisznók.
A téli táj sokszor egységesnek, érintetlennek tűnik. Közelebbről – vagy épp felülről – nézve azonban egészen más képet mutat
– írták a posztban.
Az első felvételen egy hómentes téli napon készült tájképet látunk: a gyepeket vaddisznók túrásai szabdalják fel. A másik fotón ugyanez a terület látható drónfelvételen, 2026 januárjában:
A hó eltakarja a felszíni bolygatásokat, de a hálózatszerű vonalak jól kirajzolódnak: ezek az itt élő vadállomány – elsősorban vaddisznó és őz – mozgásának nyomai egy kihelyezett szóró környezetében
A nemzeti park szerint a túrások és vadcsapások sűrűsége arra utal, hogy az adott terület eltartóképességét meghaladó vadlétszám van jelen. Ez hosszú távon jelentős természetvédelmi következményekkel járhat:
- az erdők megújulása akadályozottá válik,
- a gyepeken és erdőkben gyomosodás indul meg,
- a védett, érzékeny fajok visszaszorulnak.
Az, hogy kevés a vad, vagy sok egy összetett kérdés a nemzeti park szerint, de a képek jól mutatják, milyen extrém hatással lehet az egyensúly felborulása a természeti értékeinkre.
A bejegyzést megosztotta az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály is, aggodalmát fejezve ki a siklók élőhelyei miatt.
A haragossiklók pesthidegkuti élőhelyén ugyanez történik. Ha pedig a haragossikló rosszkor van rossz helyen, akkor az utolsó dolog, amit hallana (ha hallana egyáltalán) az a csámcsogás
– írták kommentárjukban.
Korábban megírtuk azt is, hogy kivágta egy dűlőről az összes szőlőt a balatoni borász a kezelhetetlen vadkár miatt, amire a vadásztársaság képviselője is felelt egy másik cikkünkben. És arról is beszámoltunk, hogy miért kedveli egyre több vad a lakott területeket.
