28 évvel ezelőtt, 1998. február 17-én hunyt el a floridai Astorban Wass Albert és tette le képletesen végleg azt a tollat, amellyel annyi nagyszerű regényt és verset írt és hagyott hátra, gazdagítva ezzel a magyar irodalmat.
A Sárospataki Wass Albert Kör a Nemzeti Közleménytárhoz eljuttatott gondolatokkal emlékezik az erdélyi magyar írófejedelemre.
„Fontos, hogy emlékezzünk rá és ápoljuk emlékét, gondozzuk és továbbadjuk örökségét, mert hiteles példaképe ő a magyarságnak.
Művei elolvasása azon felismeréshez vezet, hogy Wass Albert életével, munkásságával és tisztességével vívott ki rangot egyrészt a magyar irodalomban, másrészt a magyarság emlékezetében.
Életét, műveit átszövi, meghatározza a nemzeti hovatartozása és elkötelezettsége. Az emigrációban is magyar írónak vallja magát, aki ezer szállal kötődik az ő szeretett magyar nemzetéhez, Magyarországhoz és persze szűkebb otthonához, Erdélyhez.
Esztétika, erkölcs és hazaszeretet ötvöződik írásaiban, amelyek együttes erővel lebilincselően és magával ragadóan hatnak az olvasóra. Wass Albert hangja a tisztaság, a romlatlanság és a hazaszeretet hangja, amely az olvasó szívéig hatol.
A Búcsúszóban vall arról, hogy élete egyetlen feladatának nemzete megmentését ismerte föl.
Köszönjük Wass Albertnek a nemzetért tett szolgálatát, melyet példásan jól, hűséggel, erkölcsi és elvi szilárdsággal végzett élete utolsó pillanatáig. Fejet hajtva emlékezünk egyesületünk névadójára.”
Sárospataki Wass Albert Kör elnöksége
Az erdélyi magyar írófejedelem büszkén emlékezett nagyapja tanítására, alább pedig egy vallomás Wass Alberttől, melynek minden gondolata igaz:
