Az ölelés nekünk a szeretet jele, sok kutyának azonban kellemetlen lehet. Mutatjuk, milyen apró jelekből látható, ha a kedvencünk már inkább szabadulna.
Ha szeretünk valakit, szinte ösztönösen megöleljük. A családtagjainkat, a barátainkat és persze sokszor a kutyánkat is átkaroljuk, megszorongatjuk, magunkhoz húzzuk. Nekünk ez az egyik legegyértelműbb módja annak, hogy kifejezzük a ragaszkodásunkat, az állatok azonban nem feltétlenül ugyanígy értelmezik a helyzetet – írja az nlc.
Bármennyire meglepő, sok kutya nem rajong az ölelésért. Van, amelyik megtanulta elfogadni, más láthatóan élvezi is a szoros testi kontaktust a gazdájával, de akadnak olyanok is, amelyek számára ez kifejezetten kellemetlen vagy stresszes lehet. A kutya ezt gyakran olyan finoman jelzi, hogy a gazdi észre sem veszi.
Ami nekünk ölelés, az neki korlátozás lehet
Az emberek világában az ölelés általában pozitív jelentést hordoz, bár emberek között is akad olyan, aki ezt nem szereti. A kutyák egymás közötti kommunikációjában nincs igazán megfelelője annak, amikor valakit két karral szorosan magunkhoz húzunk. Éppen ezért nem biztos, hogy a kutyánk ugyanazt érzi közben, amit mi.
Akár kellemetlen is leet számára, ha az átkarolással korlátozzuk az állat mozgását. Ha a kutya bizonytalannak érzi magát, nem tud egyszerűen arrébb lépni vagy elmenni, az növelheti a feszültségét.
Még intenzívebb lehet számára az érzés, ha közben közvetlenül a kutya arcához hajolunk, erősen megszorítjuk vagy hosszan a szemébe nézünk.
Attól még nem biztos, hogy élvezi, hogy nem próbál elmenekülni
„De az én kutyám hagyja, hogy megöleljem” – gondolhatják sokan. Ez azonban önmagában még nem feltétlenül jelenti azt, hogy élvezi is a helyzetet.
Lehet, hogy egyszerűen megtanulta tolerálni az ölelést. Az is előfordulhat, hogy annyira bízik a gazdájában, hogy eltűri ezt a számára kissé furcsa emberi szokást. Fontos különbség van azonban aközött, hogy nyugodtan elfogad valamit, és aközött, hogy valóban örömét leli benne.
Sőt, a teljes mozdulatlanság sem mindig a relaxáció jele. A kutyák stresszhelyzetben olykor megmerevedhetnek vagy „lefagyhatnak”.
Ezek a jelek árulhatják el, hogy elege van
A kutya ritkán kezd rögtön morgással tiltakozni. Sokkal előbb megpróbálhatja finomabb testbeszéddel jelezni, hogy kényelmetlenül érzi magát.
Ilyen lehet, ha az ölelés közben hirtelen elfordítja a fejét, hátracsapja a füleit, megnyalja az orrát vagy a száját, pedig nincs előtte étel, esetleg ásítani kezd annak ellenére, hogy nem álmos. Szintén figyelmeztető jel lehet a feszes testtartás, a behúzott farok, a pislogás vagy az úgynevezett „bálnaszem”, amikor szokatlanul sok látszik a szemfehérjéből.
Ha a finomabb jelzések nem működnek, a kutya egyértelműbbé teheti, hogy szeretné, ha békén hagynák. Elkezdhet morogni, vicsoroghat, végső esetben pedig odakaphat.
Fontos megérteni, hogy a morgás kommunikáció. A kutya ezzel jelzi: a helyzet számára túlságosan kellemetlenné vált. Ha ezért leszidjuk vagy megbüntetjük, nem feltétlenül azt tanulja meg, hogy nyugodtabbnak kell lennie, hanem azt, hogy ezt a figyelmeztető jelzést nem érdemes használnia.
Hogyan mutassuk ki neki, hogy szeretjük?
Az ölelésen kívül rengeteg olyan lehetőség van, amelyet a legtöbb kutya sokkal könnyebben értelmez. Simogatás a mellkason vagy a test oldalán, közös játék, séta, jutalmazás, tréning vagy egyszerűen a nyugodt együttlét mind erősítheti a gazdi és a kutya közötti kapcsolatot.
Itt is a kutya reakciója a legjobb útmutató. Ha odahajol a kezünkhöz, közelebb bújik, laza marad a teste, esetleg újra kezdeményezi a kontaktust, valószínűleg jól érzi magát. Ha viszont elfordul vagy távolabb megy, ne kövessük azért, hogy még egy simogatást kierőszakoljunk belőle.
Kipróbálhatjuk azt is, hogy néhány másodperc simogatás után abbahagyjuk, majd figyeljük, mit tesz. Ha a kutya ismét közeledik vagy a kezünk alá tolja magát, elég világosan jelezte, hogy jöhet a folytatás.
A kutya személyisége, korábbi tapasztalatai, szocializációja és aktuális lelkiállapota egyaránt befolyásolhatja, hogyan reagál az érintésre. Ezért sokkal fontosabb megtanulni olvasni a saját kutyánk jelzéseit, mint merev szabályokat követni.
Korábban beszámoltunk róla, hogy miért vonyít a kutya a sziréna vagy a zene hangjára, valamint azt is elárultuk, miért fordul el a kutya fotózáskor.
