A forralt borról szinte mindent tudunk. Ismert, hogy fűszeres borként emlegették, és az eltarthatóság növelésének érdekében készítették. A cél az volt, hogy a borok romlásakor keletkező rossz ízt a fűszerek hozzáadásával megelőzzék. Amikor ezt kitalálták, akkor hidegen fogyasztották, később az ember rájött, felforrósítva igazi ütős ital válik belőle.
Pokolian erős itóka
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="562" width="1000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Akiknek ez az „ütés” kevés, azok mindenképpen kipróbálhatják a nógrádi bányászok egykori kedvelt, de pokolian erős italát, a palóc krampampulit. A föld alatt kemény munkát végző emberek körében Szent Borbála napján szinte kötelező, majd advent idején különösen divatos volt a fogyasztása. Akik már kóstolták, azok szerint ehhez a nedühöz képest a forralt bor kellemes szőlőből készült üdítőnek számít.
Az arányoktól ne ijedjünk meg, hiszen egy ilyen adaghoz több bányász “összejött”. Kisebb mennyiség készítése esetén csökkenteni kell a hozzávalókat.
Krampampuli nógrádi bányászok módra
5 liter száraz vörösborhoz hozzáöntünk 1 liter rumot. Belekeverünk 70 dekagramm cukrot, 1 deciliter citromlevet. Feltesszük főni, közben beledobunk 1 csomag egész fahéjat, 1 csomag szegfűszeget, 1 csomag mazsolát, fél csomag datolyát és 10-12 szem aszalt szilvát.