Napjainkban a leggyakoribb eltevési mód a fagyasztás, s bár ez a legegyszerűbb tárolási szokás, közel sem a legolcsóbb. Létezik azonban két olyan eltevési módszer, mely nagyon egyszerű, energiatakarékos és a legkevesebb átalakulást idézi elő az eltett borsóban.
Saját levében nyersen eltett borsó
A kifejtett borsót lemérjük, majd egy nagy tálba tesszük. Ahány liter a borsó, annyiszor 12 dkg sót, 8 dkg cukrot és 1 csapott kávéskanál szódabikarbónát szórunk a zsenge borsóra. Az egészet megkeverjük, majd egy konyharuhával lefedve másnapig állni hagyjuk, közben 2-3-szor még megkeverjük. Másnap a sötét (zöld vagy barna ) üvegeket – legjobb a sörösüveg – elmossuk, kiforrázzuk, majd a borsót belerakjuk. Végül a levet egyenletesen elosztva a borsóra töltjük. Az üvegeket dugóval zárjuk le és tegyük végleges helyükre a spájzba. Előfordulhat, hogy a dugót kilövi, ekkor simán dugjuk vissza. Bármikor vehetünk ki az üvegből, amennyire szükségünk van, a maradék ledugaszolva tovább is eláll. Felhasználáskor a borsót alaposan áztassuk ki hideg vízben, majd tetszőleges módon használjuk fel.
Borsó „kopogósra” szárítva
A másik nagyon egyszerű eltevési mód, ha a borsószemeket kopogósra szárítjuk, majd hűvös, száraz helyen tüll- vagy vászonzacskóban tároljuk. A szárítás vagy aszalás előtt kétféleképpen is kezelhetjük a borsónkat.
Édesen is száríthatjuk. Ekkor a kifejtett szemeket mossuk meg, csepegtessük le, majd mérjük meg. Minden kg borsóra 2 evőkanál cukrot számítunk, melyet kevés vízben felfőzünk. Amikor sűrűsödni kezd, beleforgatjuk a borsót. 1-2 percig benne hagyjuk a szemeket, így kapnak egy kis cukormázat. Ezután egy tepsit vagy tálcát zsírpapírral kibélelünk, beleöntjük a borsót és szétterítjük. Napon vagy sütőben teljesen megszárítjuk. Mielőtt felhasználjuk a szárított borsót, egy éjszakára áztassuk hideg vízbe. Az áztatóvizet felhasználjuk a főzéshez.
A letermett borsó szárát ne szedjük ki a talajból, hanem a szárakat a föld színénél metsszük el ollóval vagy sarabolóval: a földben maradó gyökérdarabok javítják a talaj minőségét.
A levágott szárakat akár a sorok közé terítve ott is hagyhatjuk mulcsnak, de a komposztdombunkat is gazdagíthatjuk vele. Vidéken vannak azonban olyan gazdák, akik megszárítják és télen a jószágnak adják.
Szerző: Virágné Fejes Éva