Dürvángerné Gál Magdolna férjével együtt szülő és nevelőszülő. A Tolnai megyei Szakályban élő házaspárnak saját gyermekeiken kívül már 12 nevelt gyerekük is kirepült a családi fészekből, 2014 óta pedig újra 6 nevelt gyermek jelenti a legtöbb elfoglaltságot.
Magdolna – vagy ahogy mindenki szólítja: Mamóca – az anyai és a háziasszonyi szerep mellett kevéske szabadidejében arra is szakít időt, hogy kedvenc időtöltésével, a tojások megmunkálásával, gravírozásával foglalkozzon. Mesés munkák kerülnek ki a kezei közül, s bár mindegyikre büszke, a tojásokból készült sakk készletére különösen, mert az egyedülálló a világon. Ő tervezte és készítette, a férj, Ernő esztergált hozzá talpakat.
A Húsvét a tavasz megújulást hordozó ünnepe. Ilyenkor valamilyen formában minden magyar család otthonában megjelenik a tojás az új élet jelképes hordozójaként. A mi otthonunkba akkor költöztek be a hagyományos színesre festett, írott tojások helyett a míves lúdtojások, amikor az én saját keltetésű libusaim tojni kezdtek
– emlékezik.
28 év porcelánfestő múlttal a háta mögött megmaradt a szerelem a hófehér, dekorálásra váró felület iránt. A tojásban azonnal meglátta a lehetőséget, így először festegetni kezdte azokat. Közben tájékozódott, kutatott, ás teljesen véletlenül talált rá az interneten csipkeháló szerű faragott, míves tojásokra. Azonnal érezte, hogy ez lesz az ő útja.
Férjem műszaki ismereteivel “bevadászta” nekem az ehhez a művelethez alkalmas, egy Dremel multifinkciós, női kézbe illő kis gépet és annak tartozékait. Állványt, tokmányhosszabbítót, multi tokmányt, és a gravírozásra alkalmas finom, gyémánt csiszolókat. Mindez jó 8 évvel ezelőtt történt, azóta hozzávetőlegesen ezer darab libatojás kapott különleges második életet a kezeim által
– mondja büszkén.
A Mamóca által megmunkált tojások motívumai a Kárpát-medencében fellelhető fehér hímzések és csipkék. Turai, karádi, sióagárdi, Kapos-menti hímzések, valamint halasi és höveji csipkék mintakincseit ülteti át a tojásokra. Munkái Kanadától Japánig sok országban megtalálhatók, ahová a stílust értékelő gyűjtők vették és vitték örömmel. Sok felkérést is kapott eddigi munkássága idején. Az egyik legemlékezetesebb a Höveji Csipkeháztól érkezett: az általuk ismert és szeretett csipkehímzést kellett tojásra ámodni.
Az azsúrozással, tojásmetszéssel, csipkézéssel a tojásdíszítés új vonalát képviselem. Iparművészeti alkotásokként kell besorolni, mert nem tartozik a hagyományőrző népi tojásmívességhez, de hiszem, hogy 100 év múlva ezt senki sem fogja már kifogásolni
– említi.
Mamóca időnként kedvtelésből strucctojásokkal is dolgozik, azokból lámpabúrát, mécsestartót, illatos szirmoknak vagy ékszereknek kelyhet készít. Olykor előveszi az ecsetet is, és akrillal kis virágfűzéreket csempészik a csipkézett szalagok közé. A strucctojás porcelán keménységű, bézs színű, csengő hangot adó anyaggá válik a megmunkálás során.
Részt vett kiállításokon is. Egy cég háziasszonyaként elsők közt mutathatja be a gyakorlatban a legújabb fejlesztésű gépeiket, és ehhez a technikához alkalmas tartozékokat. Rendszeresen tart bemutatókat, legközelebb éppen a Vörösmarty téren, Budapesten, Húsvét vasárnapján, 11-18 óráig a Tojásdíszítők Egyesületének képviseletében.
A Tojásdíszítők Egyesülete vándorkiállításának háziasszonya vagyok, és folyamatosan keresem a megjelenés lehetőséget. Ha valahol szívesen fogadná kiállítóhely az anyagot, akkor kereshetnek
– mondja Magdolna.
Ami pedig már inkább konyhaművészet: amikor tojni kezdenek a libák, naponta kifújja a felhozatalt, és olyankor rengeteg a tojásos étel a családban: piskóta, rántotta, tojásos nokedli, de olykor a szomszédokat is ellátja, és a kutya is rántottát eszik. A héjakból pedig megszületnek a hímzésre emlékeztető csipkézett tojások.
