Napjaink karantén-időszakának egyik áldásaként jelentek meg a borovi fenyőből készített gyönyörű lócák a hazai alkotások kifogyhatatlan piacán. A kiskunfélegyházi Kiss Zoltánnak ugyanis le kellett mondani másodállásáról, a vőfélykedésről, felszabadultak a szombatjai, több ideje maradt a faragásra. Ami sokkal több, mint hobbi az esetében.
Néptáncos múltamból kiindulva közel áll hozzám a népi hagyományok tisztelete, szeretete. Magamat kipróbálva csakis a szeretet vezérelt, így szaktudás nélkül nekiálltam faragni. Hét éve kezdődött. Egy kis bicskával a kezemben maradék-, darabfába karcoltam, véstem Jézus arcmását. Saját hibáimból, tudásomból, mások dicséretéből, biztatásaiból építettem az idézőjelbe tett szaktudásomat. Hogy mindezek szépek, mutatósak, színesek legyenek, az otthon talált dirib-darab cipőbokszokkal festettem, tartósítottam az elkészült faragásokat. Ács szakmámból adódóan pedig mindenféle fát szeretek, a megművelésük kihívást, megnyugvást jelent számomra. Így kerültem el a lócakészítésig, „sajnos” lett rá időm a koronavírusnak és a karanténnak köszönhetően
– mesél arról, hogyan talált rá a fafaragás, a lócafaragás művészetére. A fából faragott órák is a repertoárjába tartoznak: az első órát a feleségének készítette, házassági évfordulóra. Az ő bátorítására, dicséretére farigcsálta tovább őket.
Mint hozzátette, a fafaragáshoz jó alapanyag a keményfa és mindenféle gyümölcsfa, ezek ki-ki kerülnek az ember kertjéből. A borovi fenyőt szép erezetéért, tartósságáért szereti, miközben megnyugtatja az illata is.
A szabadidőmben kutakodom és próbálom tartani magamat a népi motívumokhoz, faragási kultúrákhoz, de elsősorban a fa tulajdonságait és lehetőségeit veszem alapul
– avatott be a szép faragás egyik titkába.
Kiss Zoltán, aki – elmondása szerint – autodidakta módon, utánaolvasással, szorgalommal képezi magát, fejleszti a képességeit, az isteni szikrát odafentről kapta.
Ács emberként, Szent József követőjeként használom és kamatoztatom ezt a talentumot, amit a Jóistennek köszönhetek. A munkahelyem is közel van a Jóistenhez, hiszen egyházi sekrestyés, karbantartó, mindenes vagyok a helyi egyházközségnél, azaz OSM=Oltári segédmunkás vagyok
– vallott életéről, hitéről.
Fotók: Facebook/zoltan.kiss.127
