Manapság virágkorát éli az újrahasznosítás, egyre többen gondolják úgy, hogy csak azért, mert valami régi, még nem kell azonnal kidobni. Egyre többen ragadják meg az öreg, kacatnak ítélt holmikat és készítenek belőle csodálatos, új dolgokat.
Így tett nemrégen Lukács Teréz is, aki egy kiselejtezett hokedlinek adott új életet.
Ezt a sakkasztalt idén készítettem az unokám születésnapjára. Szeret sakkozni, ezért új funkciót adtam egy régi hokedlinek. Szüleim még ilyenben tartották a cipőpucoló keféket, cipőkrémeket. Szerettem volna egy szívhez szóló emléket adni, ezért a fiók hátuljára személyes kis üzenetet is festettem. Bízom benne, hogy így tovább él a múlt, és talán egyszer az ő gyerekei is ezen sakkoznak majd
– mesélt az ötletgazda.
A változás igazán látványos, csodás mestermű lett a régi bútordarabból. Terézt arról is faggattuk, milyen technikákat alkalmazott, hátha más is kedvet kap ahhoz, hogy létrehozzon valami újat a régiből.
A hokedlit csiszolás után fatapasszal javítottam, majd újból átcsiszoltam. A fiók előlapjára stencilt ragasztottam és glettvassal felkentem a fatapaszt. A sablont levettem és hagytam a mintát megszáradni, ezután fehér krétafestékkel festettem és vizes bázisú lakkal zártam. Egy szép új fogantyút is tettem rá, így lett igazán mutatós
– árulta el Teréz.
A szék többi része két réteg fekete táblafestéket kapott. A lábakra fehér ,,zokni” és monogram is került. A tetején a kockák helyét Teréz maszkoló szalaggal jelölte ki, azután festette a kockákat. A szegélyt vékony ecsettel vitte fel, majd az egész asztal kapott egy lakkréteget, hogy tartós maradjon.
A fiók belső része stencil sablon segítségével készült. A betűket pedig Teréz felrajzolta és kifestette.
Csak esténként és hétvégén tudtam vele dolgozni, ezért két hét alatt készült el. A munkafolyamatok mindig új ötleteket adtak. Így került a fiók hátoldalára a felirat és az évszám. Sok szeretet és pozitív érzés került ebbe a kis asztalkába. Izgatottan vártam, hogy átadhassam és lássam az unokám örömét
– mondta el Teréz.
Vajon mi lehet az oka annak, hogy a sakkasztalka ilyen varázslatosan kedves alkotás lett? Teréz szerint a szeretet.
Szeretet, tisztelet a múlt tárgyai iránt, és szeretet azok felé, akiknek készült. Egy ideje úgy érzem, nyomot kell hagynom a világban, ezért emlékeket gyártok, vágyakat valósítok meg. Úgy érzem a csoda és a varázslat mindenki szívében él, csak ki kell tárni a szív kapuit
– árulta el a titkot a nagymama.
