Vannak ételek, amikhez nem kell mesterszakácsnak lenni. A paradicsomleves, rántotta, bundáskenyér vagy egy klasszikus bolognai spagetti még a legbátortalanabb próbálkozót sem ijeszti meg. Nincs bennük semmi ördöngősség: néhány alapanyag, pár egyszerű mozdulat, és már kész is az ismerős íz.
Ám még ezek a mindennapi, csukott szemmel elkészíthető ételek is megbolondíthatók. Elég egyetlen különös hozzávaló, és a megszokott fogás hirtelen új dimenziót kap.
Ugyanaz lesz az alap, mint amit ezer éve főzünk, mégis izgalmassá válik. Ahogy a rántott húst meg tudja bolondítani az összetört chips, úgy lesz egy másik, mindennapi ételből is egy kis csavarral izgalmas, új fogás.
Íme három mindennapi étel, és egy-egy trükk, amivel színt vihetünk az átlagosba.
Egyszerű tojásrántotta
Ha megkérdezik, hogyan készül a rántotta, szinte mindannyian ugyanazt a receptet mondjuk: felütünk pár tojást, megsózzuk, villával felverjük, majd egy kevés olajon vagy vajon kisütjük. Legfeljebb egy kis tejet adunk hozzá, mert úgy tanultuk, attól lesz igazán krémes. Egyszerű, gyors, biztos megoldás, épp ezért készítjük olyan magabiztosan.
Elsőre szokatlanul hangzik, mégis működik. A víz a forró serpenyőben gyorsan gőzzé alakul, apró levegőbuborékokat képez a tojásban, amitől az könnyedebb, lazább szerkezetű lesz, és még a térfogata is megnő. Közben segít egyenletesebben tartani a hőmérsékletet, így kisebb az esélye annak, hogy a tojás kiszárad vagy megég.
A módszerhez kifejezetten hideg vizet érdemes használni: a végeredmény világosabb, bolyhosabb, puhább rántotta, élénk, ragyogó sárga színnel.
Tojás egy kis olasz csavarral
Ha még inkább felturbóznánk a reggeli klasszikust, és igazán krémes, már-már luxus állagra vágyunk, érdemes bevetni az olaszok egyik nagyágyúját: a ricottát.
Ez a lágy, friss olasz sajt könnyedséget, selymességet és egy finoman édeskés, telt ízt ad a rántottának, ami szó szerint elolvad a szánkban.
Összekeverhetjük a tojással már sütés előtt, de a legtöbb szakács inkább a végén adja hozzá. Így a sajt nem befolyásolja a sütési folyamatot, és jobban megmarad az a jellegzetes, enyhén szemcsés, mégis krémes textúra, ami igazán különlegessé teszi az ételt.
A módszer egyszerű: tojásonként 1–2 evőkanál ricottát számoljunk, és miután levettük a serpenyőt a tűzről, óvatos mozdulatokkal forgassuk bele a még meleg rántottába. Nem kell teljesen elkeverni, mert éppen az a jó, ha krémes foltokban marad benne. Az első falatnál rögtön érezni fogjuk a különbséget.
Paradicsomleves újragondolva
A paradicsomleves hazánk egyik legnépszerűbb levese, ami sokunkban igazi gyerekkori emlékeket idéz. Menzás klasszikus és otthoni komfortétel egyszerre.
Szinte minden családnak megvan a maga bevált receptje: van, aki húslevesalapra építi, más ételízesítővel gyorsítja fel a folyamatot, és akad, aki mozzarella golyókkal vagy friss bazsalikommal teszi különlegesebbé, de kevesen gondolnak arra, hogy egy igazán szokatlan hozzávalóval egészen új, már-már éttermi szintre emelhető ez az egyszerű fogás.
Pedig mindössze négy evőkanálnyi elég ahhoz, hogy a jól ismert ízvilág mélyebb, izgalmasabb karaktert kapjon.
A titok? Egy kevés száraz fehérbor.
A fehérbor hozzáadása a paradicsomleveshez nem új keletű, a profi szakácsok régóta alkalmazzák világszerte. Főzés közben az alkohol elpárolog, így nem tolakodóan „boros” lesz az étel, hanem gazdagabb, összetettebb aromát kap. A paradicsom édessége és savassága mellé remek párosítás.
A kulcs azonban a megfelelő bor kiválasztása. A legjobb, ha könnyű, száraz fehérbort választunk. A túl savas típusokat érdemes kerülni, hiszen a paradicsom önmagában is savas, de a túl gyümölcsös bor sem ideális, mert nem a bornak kell urania az ételt, csupán finoman ki kell emelnie az ízeket.
Ez az apró, boros trükk ugyanúgy megállja a helyét egy hétköznapi családi ebédnél, mint egy elegáns vacsorán – és garantáltan új színt visz a jól ismert paradicsomlevesbe.
Tejszín és vaj, ha valami másra vágyunk
Ha a bor helyett valami mást próbálnánk ki a tejszín és a vaj is jó választás lehet – mindkettő új színt visz a jól is mert levesbe.
A magas zsírtartalmú tejszín az egyik legegyszerűbb, mégis leghatásosabb módja annak, hogy megszelídítsük a paradicsom karakteres savasságát. Nem csupán lágyítja az ízt, de krémes állagot is ad a levesnek, miközben a színe is élénkebb lesz. A tejszínnel készült paradicsomleves sűrűbb és harmonikusabb, remekül egyensúlyba kerülnek benne az édes és savanykás jegyek.
Zöldborsófőzelék
A zöldborsófőzelék szintén az a fogás, ami generációk óta ott gőzölög a magyar konyhákban. Gyors, hálás, és szinte mindig van otthon hozzá alapanyag: készülhet friss, roppanós borsóból, mirelit változatból, de még az üveges verzió is megteszi, ha sietünk. És ami külön öröm, hogy feltétként is több minden tálalható mellé: fasírt, tükörtojás, sült virsli vagy akár egy ropogós rántott hús is remekül illik hozzá.
De miért ne csavarnánk rajta egyet?
Ha valami újat vinnénk bele, kipróbálhatjuk mentával vagy egy kevés reszelt citromhéjjal. A menta üde, zöld aromája gyönyörűen kiemeli a borsó természetes édességét, míg a citromhéj finom savassága elegánsan ellensúlyozza a főzelék krémességét.
Ha pedig egy kicsivel több időnk van, az állagán is érdemes változtatni. A hagyományos rántás helyett sűríthetjük a főzeléket saját magával, így könnyebb, modernebb, mégis telt marad az íze.
Ehhez a zöldborsó felét öntsük a dinsztelt hagymához, majd engedjük fel annyi tejjel, hogy éppen ellepje. Lassú tűzön főzzük addig, amíg a borsó megpuhul, közben ízesítsük sóval, frissen őrölt borssal, esetleg egy kevés ételízesítővel. Amikor kész, turmixoljuk simára – ez adja majd a főzelék selymes alapját.
Ezután adjuk hozzá a maradék borsót, és főzzük készre. Így a tányérban egyszerre lesz jelen a krémes, lágy alap és a roppanós borsószemek frissessége. A végeredmény egy ismerős, mégis izgalmas fogás.
Korábban írtunk a magyar konyha legrosszabb fogásairól, és 10 kedvenc böjti ételt is gyűjtöttünk már egy csokorba.
