A kisnánai várral szemközt, az út másik oldalán csodás állatvilág, romantikus szálláshely és a birtok gazdasszonya várja a látogatókat.
Tari Tünde, a Bari tanya gazdája nem titkolja életkorát: 45 éves. Tősgyökeres kisnánai, bár eddigi élete során Budapesten és Stockholmban is élt rövidebb-hosszabb ideig. Szíve visszahúzta szűkebb pátriájába, ahol a vidéki élet szépségei mellett tette le voksát. Az út göröngyös volt, de leküzdötte az akadályokat, s ma már – még ha éjt nappallá téve dolgozik is – élvezi a munka minden percét. Bari Tanyán, ebben az idilli környezetben beszélgettünk sok-sok állat „társaságában”.
Nekem már az is meglepő volt, hogy csengő helyett egy kis kolomppal kellett a bejárat előtt jelezni érkezésemet. Ez is Bari Tanya imázsa?
Nem imázs ez, csupán tartozék. Ebben a csendben meghallja az ember, ha kopogtatnak, illetve kolompolnak a bejáratnál.
Miért tért vissza a szülőföldre, amikor beleszippanthatott a nyugodt életet, talán jobb életkörülményeket kínáló Stockholm levegőjébe is?
Mert a szívem visszahúzott Kisnánára. Akkor még nem gondoltam, hogy falusi vendéglátóhelyet hozok létre és állatokat tartok majd ebben a csodálatos faluban, ám mivel a gazdálkodás, az emberekkel való kapcsolattartás a szülői házból „maradt rám”, akár természetesnek is mondható.
Barátságos hely ez a falu közepén, bár megvásárlása előtt a ház fele éppen az összeroskadás szélén állt. Akadt egy pályázati lehetőség, az sokat lendített a dolgon, és voltam én, illetve sok-sok jóakaró segítőm. A ház fele végül nem dőlt össze, ma már stabilan áll, abban a részben találhatók a vendégszobák. A birtok szabadtéri része az állataimé, akikkel baráti viszonyt ápolok, s akiket sokan megcsodálnak.
Azt tudjuk, hogy a ló, a kutya esetleg a macska hallgat az emberre, de hogy a libák is hívó szóra csipegessenek a gazda kezéből, vagy a tyúkok az ölébe ugorjanak – hát az nem mindennapi.
Nincs ebben semmi különös. Én együtt élek az állataimmal, nevén szólítom szinte mindegyiket. Mondhatnám azt is: ha beszélni tudnának, reggel biztosan visszaköszönnének: szia, Tünde.
Hogyan bírja egyedül a munkát?
Lányom, Lexa mindenkori segítőm, akire nagyon büszke vagyok. Egerben gimnazista, de itt megtanulta a vidéki lét csínját-bínját. A porta 3 vendégszobájába – a ház valamikori kamrájából, fészeréből és istállójából kialakított szálláshelyekre – érkezőket ő kalauzolja és fogadja, a fő hangsúly azonban a nyári táboroztatáson van. Azokon, ahol a városi gyerekek megkapják a józan paraszti észről szóló tanúsítványt.
Amolyan OKJ-s vizsga ez?
Nem. Ez tényleg a való világ, a teljes falusi romantika. Korai kelés, hiszen a megannyi állat ellátása – kacsa, liba, tyúk, birka, ló, kutya, macska – a reggeli etetéssel kezdődik. Napközben is akad teendő: szénagyűjtés, gyümölcsszedés, kerti munka, lapátolás, konyhai segédkezés, este pedig újra etetés, óltakarítás. Megijedni persze nem kell, mert ezek a foglalatosságok amolyan betétprogramok. Az édes szórakozást a kerti zoknicsaták, népi és ügyességi játékok, az esténkénti nyársalás vagy bográcsozás jelenti – nagy-nagy beszélgetésekkel, jókedvvel és vidámsággal, s nem maradhat el a kisnánai vár és a környék meglátogatása sem.
Úgy tűnik, ez az Ön küldetésének lényege. Mi az egész „ügy” üzenete?
Jó dolog az, ha a (nagy)városi tinik sem lilának képzelik a tehenet és fán termőnek a burgonyát, netán ha testközelből beleszippantanak a vidéki életbe. Kisnánán is megtapasztalhatják az üzenet hátterét, s egyebek mellett elmondhatják, hogy a falusi ízeknél nincs finomabb egyik gyorsétteremben sem.
