Virágzó vidékünk

Magyar ropogós bokázók hódítják meg Dél-Amerikát

Újra rangos népzenei és néptánc parádét rendeznek Dél-Amerikában, de a szamba ezúttal háttérben marad.

A Dűvő itt, a Dűvő ott, a Dűvő mindenütt! A Hrúz-fivérek és társaik hol Rigában, hol Stuttgartban, hol Seattle-ben, hol Martonvásáron, hol a Vajdahunyadvárban muzsikálnak, hamarosan pedig újra átrepülik az óceánt, hogy a Kárpát-medence népzenéjét megcsillantsák és átismételjék azt a dél-amerikai magyarokkal.

duvo3

A világcsavargó népzenei együttes február közepén Uruguayba repül, hisz Montevideo ad otthont a XIII. Dél-amerikai Magyar Néptánc Találkozónak, ahol a házigazdák mellett Argentína és Brazília csoportjai randevúznak.

Minden tánccsoportot a Dűvő zenéje kísér.

A zenekar a rendezvénysorozaton visszatérő vendégnek számít, harmadszor vesznek részt azon. A tavalyi, Brazíliában rendezett találkozón is ők muzsikáltak minden fellépőnek, s mint mondták, a „magyar ropogós bokázók” árnyékában a szambáról szó sem esett. Alighanem idén sem lesz ez másként.

A találkozó három napig tartó fergeteges fesztivállal indul, ahol a fellépők bemutatják a tudásukat – említette Hrúz Dénes prímás, a zenekar vezetője. – Mind a negyven produkciót mi kísérjük! A gálát egyhetes szimpózium követi, ahol nappal zenét és éneket oktatunk, majd este megkezdődik a táncház, kivilágos-kivirradtig.

duvo2

Korábbi két útjukon a banda tagjai örömmel tapasztalták, hogy az ottani magyarok összetartanak, őrzik a hagyományokat, remekül zenélnek, táncolnak, működnek magyar házak, templomok, iskolák, cserkészcsapatok. Csodálatos, ahogy az anyaországtól 12 ezer km-re is híven őrzik a magyar nyelvet és kultúrát, ők pedig örülnek, hogy ebben segíthetnek nekik.

Az 1979-ben alakult Nógrád megyei zenekar a korábbi években elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet, Madách-díjat kapott, és kiérdemelte szűkebb pátriájuk, Salgótarján Pro Urbe- és Pro Arte-díját.

Balás Róbert írása.

Ilyen, amikor a Dűvő a hangulatfelelős:

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik